A Magyar Szemle 2007-es októberi számában jelent meg egy vitaindító cikk, aminek kapcsán Barankovics István korábbi szerepét egészen más megvilágításba helyezte Mészáros István történész. Az „Adalékok a keresztény párt történetéhez” is sugallja, hogy a Magyar Nemzet egykori főszerkesztőjének, az 1947-es választások legerősebb ellenzéki, keresztény pártjának, az emigrációban is a magyar és közép-európai kereszténydemokrácia egyik harcosának, Barankovics Istvánnak a szerepe a magyar történelemben koránt sem egyértelmű.
Sulyok Dezső, a korszak egyik prominens kisgazda politikusa egyenesen úgy fogalmaz: „Nem tartom időszerűnek a Demokrata Néppárt mostani szervezkedését, mert megbontja a polgári arcvonal egységét”. Pfeiffer Zoltán, a kommunisták által elsőként leszalámizott és betiltott Magyar Függetlenségi Párt vezetője tovább ment ennél. Szerinte a Demokrata Néppárt – Barankovics vezetésével – „a katolikus közvélemény egy részének leválasztását szolgálja a püspöki kar és Mindszenty követőinek táborából”.
A kommunisták ekkor már bőszen szervezték Mindszenty koncepciós perét és a „klerikális reakció” megbontását. A katolikusok egyértelműen Mindszenty és a püspöki kar mögött álltak. A hatalmat kezükben tartó baloldali politikai erők tehát hasznos fegyvernek tekintették a Demokrata Néppártot, amelynek vezetői elkötelezett „haladó katolikusoknak”, „baloldali katolikusoknak”, „keresztény-szociálisnak” vallották magukat. Barankovics István Demokrata Néppártja sok tekintetben szemben állt Mindszentyvel, és ez a kommunistáknak kapóra is jött. Társutas vagy hasznos idióta? Netán egy korát megelőző magányos idealista? A kérdésekre választ kerestünk a műsorban Maráczi Tamás műsorában Soós Viktor Attila és Tabajdi Gábor történészekkel.
Az adás 2008-ban készült!
Tekintse meg a teljes műsort:
