A szerzőnek jelent már meg számos kisebb regénye, a legutóbbi 2007-ben. A regény ötlete rózsafűzér imádság közben lepte meg Lackfi Jánost, amikor látott maga előtt egy ablakpárkányon levágott fület. Ez volt az indító motívum: mit is tennénk egy hasonló helyzetben, ha egy átlagos, rendezett élet egyik reggelén egy levágott emberi fület találnánk az ablakunkban. A végeredmény picit krimi szerű, de felmerül benne a jó és rossz, a fő morális döntések kérdése is.
A regénybe számos önéletrajzi elem is keveredett Lackfi János életéből. mint mondja, „mindannyiunkban ott van egy szent és egy tömeggyilkos” – idézi Weöres Sándort. A gondolataink nem úgy járkálnak kézen fogva, mint az óvodások, hanem szanaszét cikáznak. Indulatok és érzelmek keverednek közéjük, ezekből szerveződnek azok a mondatok, melyeket végül meg akarunk mutatni belőlük másoknak. A mű főhőse hallgatag, introvertált, az olvasó pedig igazából ennek a karakternek a „gyónó fala”. A bizalmasaivá tesz bennünket, beavat kavargó indulatai, kételkedő gondolatai világába. Ezt olvashatjuk a regényben.
Lackfi János számára fontos a fogyatékkal élőkkel való szolidaritás, így a regény másik főhőse, a vak lányszereplő példája arról is tanít minket, hogy nem biztos, hogy a képességek megléte teszi teljessé az életünket, hisz „hiába lát az, aki nem vesz észre semmit”. A világ az író szerint nem kirakat, hanem puzzle, ha a kellemetlen vagy torzabb elemeket kiszedjük, sosem lesz igazán teljes. A könyvön kívül Lackfi János írói módszereiről, a különböző irodalmi műfajokhoz való viszonyáról, írói példaképeiről egyaránt mesél. Az írás terén a japán író, Murakami Harukit idézve, „akkor kell abbahagyni, amikor jól megy”. A határidő és a szemeteskosár az író legjobb barátja, hisz az életmű súlyát nem a leírt, hanem a kidobott szavak száma határozza meg. Szabó T. Anna és az író Margit nevű lánya volt a mű tesztolvasója.
Lackfi János könyve a Helikon gondozásában jelent meg.
