Kiemelten fontos stratégiai kérdésnek tartja a Magyar Nemzeti Bank honlapján kedden megjelent a jegybank 50 pontos javaslatcsomagjában a veszélyhelyzetbe kerülő, nemzetgazdaságilag fontos vállalatok megmentésére vonatkozó pontot Boros Imre közgazdász. A szakember szerint a 2010 óta ismét állami tulajdonba vett cégek – így például az energiaszolgáltatók vagy más közmű-társaságok – után minél előbb kívánatos lenne az állam stratégiai partnervállalatai közé több termelő és kulcsszolgáltatásokat végző gazdálkodó szervezetet is felvenni.
Boros Imre szerint komoly kiaknázatlan lehetőségek rejlenek az agrárium területén tevékenykedő hazai vállalkozásokban.
„A magyar mezőgazdaság által előállított alapanyagokat nem használja ki megfelelően a feldolgozóipar, a gyártókapacitások.”
Így például nem biztos, hogy az országban megtermelt búza, kukorica éves mennyiségének jelentős részét érdemes több száz kilométerre elszállítva értékesíteni. Már csak azért sem, mert nehéz az áru utaztatása során biztosítani a megfelelő körülményeket, s így nagyobb mennyiség sérülhet, romolhat meg, mire a rakomány célba ér. Továbbá a jó minőségű alapanyag az állattenyésztés területén is rendelkezésre áll, még akkor is, ha az utóbbi időben csökkent az eltartott jószágok száma.
– A világjárványnak már az első hulláma során bebizonyosodott, hogy a megváltozott körülmények között fontos szerepet kapnak a hazai termékek, amelyek gyakran jobb minőségűek, de legalább is stabilan megállják a helyüket sok importból származó társukkal szemben – emelte ki kérdésünkre a közgazdász. Majd külön hangsúlyozta: tekintettel arra, hogy a feldolgozott termékekre nagy a hazai kereslet, a Magyar Nemzeti Bank javaslatával egyet értve, elképzelhetőnek tartja, hogy a gyakorlatban bizonyos termékekre akár egységes sztenderdeket lehetne bevezetni. Ezzel garantálva az előállított portéka minőségét és a piacon elfoglalt helyét.
A hazai termékek támogatására és a forgalmuk növelésével kapcsolatban Boros Imre sajátos kereskedelmi gyakorlatra hívta fel a figyelmet. Az emblematikus magyar termékek – mint például a libamáj, a pirospaprika vagy akár a jó borok – külföldi értékesítését az elmúlt időszakban némileg megkopott, régi hagyományok újjáélesztésével lehetne felélénkíteni.
A világ és főként Európa nagyvárosaiban korábban meglévő és talán még most is működő éttermekben, piacokon kellene újra elterjeszteni a közkedvelt, klasszikus magyar ételeket, italokat – tanácsolja a szakember –, majd később kóstolókkal, árubemutatókkal, a szokásokra és a növekvő érdeklődésre építve lehetne fejleszteni a keresletet. Onnantól kezdve pedig már egyenes út vezethet a kereskedelmi kapcsolatokhoz, amely a vacsora asztaltól indul, és már csak a feleken múlik, hova ér el.
