– Az Echo TV áprilisi megszűnésével a legnépszerűbb műsorok átköltöztek a Hír TV-re. Ezzel befejezettnek tekinthető a tavaly augusztusban elkezdődött átalakulás?
– Egy tévénél az ilyen jellegű munkának sosincs vége: az, hogy egy műsor most jól működik, nem jelenti azt, hogy a következő héten is ugyanígy teljesít majd, úgyhogy muszáj folyamatosan fejlesztenünk. Most abban a fázisban vagyunk, hogy összeraktuk a két televíziót, és kialakítottunk egy erős műsorstruktúrát, aminek a koncepciója az, hogy ha valaki politikára vágyik, és a Hír TV-re kapcsol, akkor még véletlenül se kapjon mást. Azoknak a műsoroknak a számát ugyanis, amelyek nem politikával foglalkoznak, minimálisra csökkentettük. A közéleti tartalmakon kívül van naponta egy saját gyártású, félórás kulturális műsorunk, ezenkívül néhány nem a tematikába vágó magazin, de azok is külsős gyártásban készülnek. Az Echo és korábban a Hír TV kínálata is fel volt hígítva mindenféle mással, most azonban nem ezt az utat szeretnénk járni, hanem a meglévő politikai műsorok folyamatos fejlesztésére akarunk koncentrálni.
– Hogy fogadják a nézők ezt az átalakulást?
– A nézettségünk szerintem most áll be egy biztató szintre. Bár a liberális orgánumok nagyon aggódnak a nézettségünk miatt, mi nyugodtak vagyunk, mert három-négy főműsoridős produkciónk, így a Sajtóklub, a Bayer show, a Keménymag és mostanában a Csörte is eléri vagy túllépi a százezres nézőszámot, és a többi is elég jó számokat hoz. Ez egy közéleti tévé számára remek eredmény egy olyan politikai klíma idején, amikor a kormánypártok a harmadik kétharmados ciklusukat töltik, 5,3 százalékkal nő a GDP, az ellenzék pedig csak műesésekkel, patkányozással és nagyarányú választási vereségekkel tudja felhívni magára figyelmet. De folyamatosan dolgoznunk kell, hogy megtartsuk a nézőközönségünket, hiszen az M1 is hírcsatorna, és sokkal nagyobb erőforrásokkal működik, mint mi.
– Milyen eszközökkel tudják ezt megtenni?
– Akad műsor, amelynél csak arra van szükség, hogy szebb legyen a díszlet, más tartalmak esetében pedig például azon gondolkozunk, milyen gegekkel tudunk nagyobb hatást elérni. Ilyen mondjuk a Keménymag, ahol a három kreatív szereplő, Apáti Bence, Dezse Balázs és Jeszenszky Zsolt igyekszik adásról adásra viccesebbé tenni a produkciót és magát a politikát. Az ilyen típusú műsorokra nagyobb az igény, mint a klasszikus politikai beszélgetésekre. Jellemzően tehát manapság azok műsorok dominálnak, amelyek eltérnek a megszokottól. Ha kicsit „kereskedelmibb” környezetbe helyezzük a közéleti kérdéseket, és formabontó hangvételre váltunk, akkor mérhető a siker. Bayer Zsolt vasárnapi műsora például egy álshow, amelybe beloptuk a jól ismert szórakoztató elemeket – dramaturgiát, díszletet, poénokat –, és valódi, érdeklődő közönség előtt vesszük fel az adást. De ettől még kőkemény politikai műsor. Vagy említhetném A nyolcast, amelyben G. Fodor Gábor eszmetörténettől aktuálpolitikáig komoly témákról beszélget a vendégeivel, de mivel úgymond más bevonatot kapott a dolog, a nézőket jobban érdekli, mintha ugyanezeket a közéleti szereplőket a klasszikus megközelítésben kérdezgetné egy riporter.
– Mi lehet az oka annak, hogy a nézőknek más tálalásban kell adni a politikát, mint mondjuk tíz-tizenöt évvel ezelőtt? A tévénézési-médiafogyasztási szokások átalakulása, vagy amire utalt is, a hazai közéleti környezet?
– Szerintem mindkettő. Egyrészt ma már több mint százhúsz magyar nyelvű tévéadás van, például a két nagy kereskedelmi adó is számtalan kisebb csatornát működtet, ebből következően szétaprózódott a nézőközönség. És mivel nagy a kínálat, a kezünkben lévő távirányítóval ide-oda kapcsolgatunk. Ehhez jön másrészt az előbb említett enyhe politikai klíma, ami egy közéleti tévének nem igazán kedvez. Mert ugye az emberek nagy többsége akkor néz hírcsatornát, ha Gyurcsány gumilövedékkel löveti a hazafiakat, vagy ha mondjuk Röszkétől a Kossuth térig érne a migránskaraván. Ha nem történnek komoly események, akkor inkább szórakozás céljából kapcsolják be a készüléket. Ennek ellenére nincs olyan tervünk, hogy egy Columbo-epizód és egy Bud Spencer-film közé tegyük be a híradót. Bár nagyobb lenne a nézettség, mi mégis megmaradunk Hír TV-nek, amely továbbra is igazodási pont a jobboldali nézők számára, és hírfronton megkerülhetetlen.
– Sokan panaszkodnak Erdélyből, hogy míg az Echót tudták nézni, a Hír TV-t nem.
– Természetesen tudunk a problémáról, dolgozunk is a megoldáson, ám ez nem csak rajtunk múlik, hiszen a szolgáltatókkal kell megegyezni, ez pedig nem megy egyik napról a másikra. Nem reménytelen a helyzet, bízom benne, hogy sikerrel járunk, mert sem az ott élő nézőknek, sem nekünk nem jó, hogy nem láthatnak minket.
– Magyarországon egyébként a háztartások hány százalékában fogható a csatorna?
– Nagyjából hárommillió-egyszázezer háztartásban.
– Érdekes módon nem az RTL Klub híradóján vagy az ATV-n, hanem jellemzően a jobboldali médiumokon szeretik számonkérni az objektivitást. Kell törekedni ennek látszatára, vagy ez vállaltan a politikafogyasztó konzervatív nézőknek szóló televízió?
– A Hír TV vállaltan konzervatív, nemzeti tévé. Pont annyira vagyunk objektívek, mint más médiumok. A Soros pénzén élő libsi sajtó nagy erőkkel dolgozik azon, hogy propagandamédiumnak állítson be bennünket, közben pedig épp ők a nemzetközi liberalizmus propagandistái. A baloldali nyomás ellenére törzsnézőink azt várják tőlünk, hogy a nemzeti irányvonalat vigyük, azoknak adjunk hangot, akikre szavaznak, akiket tisztelnek. És bár betartjuk az előírásokat, a nézők egyáltalán nem kívánják, hogy a megfelelő arányban baloldali politikusokat is szerepeltessünk. Sőt, az adatokból az látszik, hogy ez inkább nézőszámcsökkenést eredményez. És a mostani ellenzék szereplési kultúráját tekintve tulajdonképpen a nézőknek van igazuk, hiszen senki mentális egészségének nem tesz jót egy stúdióban vetkőző Jakab Péter vagy egy pityergő-vihogó Kunhalmi Ágnes. De a nézők azért is várják tőlünk a konzervatív világnézet képviseletét, mert már telítődtek az IKEA-reklámokkal, a focimeccsek szünetében vetített „társadalmi hirdetésekkel” és a hollywoodi filmekből áradó liberális agymosással.
– Említette, hogy egy tévé folyamatos változást, a műsorstruktúra folyamatos újragondolását igényli. Milyen terveik vannak?
– Gyökeres változtatásokat nem tervezünk, nem fogjuk szeptembertől felforgatni az egész műsorrendet. Már csak azért sem, mert a harmincnál is több műsorunk nagyjából nyolcvan százalékát, egy ehhez képest kicsinek mondható létszámú stábbal, mi állítjuk elő. Vannak olyan műsorok, amik a jelenlegi formájukban rövidesen kifutnak, ezeken valószínűleg alakítunk egy kicsit.
– Például?
– Említhetem a Főhőst. Az Apáti Bence által vezetett, politikusok, megmondóemberek portréját bemutató szarkasztikus műsor meglepően jól teljesített, de mostanra nagyjából mindenkivel foglalkoztunk benne, aki igazán érdekes lehet. Apáti a méréseink szerint is a legnépszerűbb Hír TV-s műsorvezető lett, és a közönség szereti az archívumunkból előkeresett, már-már elfelejtett nyilatkozatokból összeállított műsorfolyamot. A következő évadban nem karakterek, hanem témák mentén haladva dolgozzuk fel a múltat. Amikor a minap Dobrev Klárát láttam a YouTube-on Kálmán Olgával aggódni és szörnyülködni az egészségügy helyzetén, beugrott, hogy vajon emlékszünk-e vizitdíj korszakos ötletére a Gyurcsány-kormány sikerszériájának idejéből? Rémlik-e még az embereknek, hogy melyik intézményben nem volt elég CT és lélegeztetőgép, vagy hogy a gyöngyösi kórházban konkrétan a folyosón fektették a betegeket?
– És úgy általában emlékszünk-e Molnár Lajos és Horváth Ágnes sikereire az egészségügyi tárca élén a Gyurcsány-kormány idején…
– Igazi diadalmenet volt… Szóval ezeket a felvételeket elő fogjuk venni, és körüljárunk sok más témát is, emellett Bence még előrébb lép, és kicsit más megközelítéssel ugrunk neki az újabb évadnak. A Keménymagban és a Bayer showban is több lesz a geg, a humor, és persze folyamatosan csiszolni szeretnénk a képi világon. Sikeres a nemrég indult, Címlap című adásunk is, amelyben okos és csinos nők beszélgetnek politikáról. Ennek szándékosan nem akartunk olyan címet adni, amiből kiderül, hogy csak hölgyek vannak benne, nem volt különösebb promóciója sem, de az elmúlt hetekben így is kiszúrta több internetes portál, és írt róla. Az adatokból, visszajelzésekből az derül ki, hogy nézői igény is van rá. Ezt is folytatni fogjuk úgy, hogy szeretnénk több új szereplőt megismertetni a közönségünkkel. A struktúra tehát alapvetően nem változik, de folyamatosan fejlesztjük a műsorainkat, szeretnénk ezeket nem bulvárossá, de kicsit még szórakoztatóbbá tenni.
Bándy Péter
FOTÓ: Vermes Tibor
