Illyés Gyula esszégyűjteményét 1977-ben nem engedik megjelenni, Csoóri Sándort 1983-ra szilenciumra ítélik. Mindkettőjük bűne az volt, hogy ez olyan témához nyúltak, ami érzékeny volt a határon túli magyarok ügyéhez.
Kulin Ferenc szerint ez a kérdés azért vált fontossá a népi ellenzék számára, mert a népi tömegek, parasztság, a polgárságnál alacsonyabb régiókban élő tömegek ügye mindig jobban izgatta azt a fajta értelmiséget, amelyik közvetlenül közöttük élt. A polgári értelmiség viszont nem volt annyira érzékeny a nemzeti kérdésre. Az irodalomtörténész hozzátette: a nemzeti kérdés a kezdetektől fogva megosztotta a népi ellenzéket, ugyanúgy a 19., mint a 20. században.
Az aczéli kultúrpolitika reakciója hisztérikus volt, amikor a népi értelmiség ezt a témát pedzegette. Jankovics Marcell szerint azért egy internacionalista szellemiségű diktatúrát és ideológiát erőltettek a többi között a magyarokra is. „A magyarokról az a kép alakult ki, hogy egy forradalmi, rebellis nép, ezt 1848 óta halljuk, közben pedig finoman szólva juh természetű nép volnánk. 1956 azt bizonyítja, hogy amikor a magyarok nemzeti érzelműek, felszabadulhatnak, kimehetnek az utcára nemzeti lobogókkal, abban a pillanatban bajok vannak, ezt ma is tapasztaljuk” – mondta a rajzfilmrendező.
A felvétel 2008-ban készült!
Tekintse meg a teljes műsort:
