25 éve hantolták ki Nagy Imre földi maradványait a Rákoskeresztúri új köztemető 301-es parcellájában. A mártír miniszterelnököt és társait 1958-ban ítélték halálra a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés bűntettéért. A Kozma utcai börtön udvarán temették el őket, de földi maradványaikat 1961-ben titokban átvitték a köztemetőbe. 1989-es újratemetésük ugyanarra a napra esett, amelyen 31 évvel korábban kivégezték őket. Néhány héttel később a Legfelsőbb Bíróság rehabilitálta Nagy Imrét és társait.
Nyolc 1956-os mártírt azonban a rendszerváltozás után sem temettek újra. Ők a köztemető erdős, bozótos parcellájában nyugodtak, amíg a Nemzeti Örökség Intézete és a Szabadságharcosokért Közalapítvány át nem helyeztette őket társaik mellé.
Boross Péter volt miniszterelnök, a Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke beszédében azt mondta: az '56-os forradalmárok szellemisége tartotta meg máig magyarnak az országot. „Adja a Jóisten, hogy emlékük a következő generációban is legyen ébresztő, legyen érzelmeket elmélyítő és magyarságunkat erősítő emlék” – fogalmazott a volt miniszterelnök.
A köztársasági elnök úgy fogalmazott: fejet hajt azok előtt, akiknek a magyar nemzet 25 évvel a rendszerváltozás után szolgáltat végtisztességet. „Hol vannak azok a hatalmasságok, akik abban bíztak, hogy a temetés néhány ember kegyeleti magánügye lesz csupán? Hol vannak már azok, akik szerint az újratemetések ügye politikai gondozást igényel? Hol vannak, akik nem bírtak az áldozatok szemébe nézni? Hol vannak a síroktól félők, a holtaktól rettegők?” – tette föl a kérdést a köztársasági elnök.
A nyolc férfi – akik között gépkocsivezető, géplakatos és mérnök is volt – a Széna téri harcokban és a Köztársaság téri pártház ostromában is részt vett. 1957 januárjában az elsők között végezték ki őket. Öten közülük alig múltak 20 évesek.
