A legtöbb embernek rettenetesen elege van már a járványból. Döbbenten hallgatjuk minden reggel a híreket újabb ezrek megbetegedéséről, az elhunytak számának emelkedéséről, és remegve gondolunk arra, megússzák-e szeretteink. Nem kívánok ebben a helyzetben élcelődni, ezért minden irónia nélkül hívnám fel a figyelmet a pandémia egy kétségtelenül pozitív hatására.
Egyre több történet bizonyítja, hogy a digitális oktatás bevezetése sokak számára lehetőséget teremtett a pedagógusok és az iskolák reálisabb értékelésére. Ma már nem szorul bizonyításra az a kijelentés, hogy az iskola a társadalmi és a gazdasági élet meghatározó eleme, amely nélkül nem csupán a jövő nemzedékek válnának képtelenné a megmaradásra, hanem a jelenlegi működése is komoly veszélybe kerül mindennek.
Az a szülő, aki végigszenvedte az eltelt néhány hónapot a digitális oktatásban részesülő gyermekének segítve, sokkal megértőbben viszonyul a tanárok áldozatos munkájához. Aki látta kamasz lánya szemében a mély bánatot, amikor kiderült, hogy a szalagavató ünnepséget is csak digitálisan rendezik meg, az ma már tudja, hogy az iskola sokkal több, mint a leadott és számonkért tananyag vagy egy aktív elfoglaltságot biztosító gyermekmegőrző.
Ezért aztán mindenki nagyon várja már, hogy a nevelőintézmények visszatérhessenek a személyes találkozásokon alapuló hagyományos munkarendhez. Mindenkinek ez az érdeke, ezért mindenkinek vállalnia kell azt a felelősséget is, hogy ez a lehető legbiztonságosabb módon történhessen meg. A döntések, a keretek kijelölésének és a feltételek biztosításának felelőssége természetesen a kormányé. De nem lehet mindent a kormánytól várni.
Teljességgel érthetetlen, mit gondolnak azok az oktatók, nevelők, akik nem regisztráltak az oltásra. Ha nekik is magyarázni kell, hogy ez az egyetlen eszköz a kezünkben, aminek segítségével elkerülhetők a súlyos megbetegedések, egyedül így csökkenthető a vírusfertőzés következtében elhunytak száma, akkor nagyon nagy baj van. A pedagógusoknak ugyanis nem csupán a rájuk bízott tanulókra van hatása, hanem példaképül szolgálhatnak a szülők, a nagyszülők számára is. Gondoljanak már bele ezek a kollégák: a bolti pénztárosoktól kezdve az éttermi dolgozókig hány fontos szakma, szolgáltatás képviselője tenne meg mindent azért, hogy megkaphassa az oltást a saját és az általa kiszolgált emberek biztonsága érdekében, de az európai vacakolás a vakcinákkal egyelőre nem teszi lehetővé, hogy előrébb lépjenek a sorban. A pedagógusokat pedig noszogatni kell?
Nyilván nem tett jót az oltásellenes ellenzék aknamunkája és az érdekvédelmi munkát erre az ellenzéki pártpolitizálásra cserélő PDSZ összevissza okoskodása sem a tanárok közérzetének. De nagyon fontos lenne, ha a fentebb említett társadalmi megbecsülést, a többség által mára sokkal mélyebben átérzett tiszteletet áldozatos munkájuk iránt nem dobnák oda a kormánybuktató mesterkedések csahos kutyái elé. Előbb azért hőbörögtek a halál kufárai, miért nem oltják elsőként a tanárokat. Aztán azért acsarkodtak, miért nyitják ki a védettség kialakulása előtt az iskolákat. Soha nem jó semmi, soha nem elég semmi, ők mindig mindent jobban tudnak mindenkinél. Oda sem kell figyelni rájuk!
A pedagógusokat ugyanis Pfizer- vagy Moderna-vakcinával oltják, amiről az ellenzék által sztárolt szakemberek is elmondták, hogy már az első adag majdnem nyolcvanszázalékos védettséget nyújt. Betartva minden egyéb járványügyi előírást, biztonságos évzárókat, ballagást és érettségit lehet majd tartani. Az, aki ezt akadékoskodásával megpróbálja megakadályozni, sajnos sokkal nagyobb aljasságokra is képes. De gyerekeink mellé biztosan nem való.
Gajdics Ottó
