A kalács legnagyobb baja, ha nem sül át a közepe és csirizes lesz a tészta. Ha Jakab Péter logikáját követjük, aki tudvalevőleg ki nem állhatja a mazsolát a kalácsban, most sokak számára ehetetlenné tette az egész dagasztványt, amikor rábólintott a nagy ellenzéki összeborulásra. Azon balliberálisok számára ugyanis, akik elképzelhetetlennek tartották, hogy közös listán szerepeljen jelöltjük egy nemrég még zsidózó, cigányozó, szélsőséges párt jelöltjével, Jakab maga az ehetetlen csiriz. De azon nemzeti érzelmű radikálisok is undorral nézik a tepsibe trottyantott produktumot, akiknek szintén büdös a DK-s mazsola. Hiszen most azt kell eltűrniük, hogy a határon túli nemzettestvéreik szavazati jogát megvonni kívánó szemkilövető csuklóztatja szebb reményű pártjuk jelenlegi vezetőit. Az a helyzet, hogy össze nem illő alapanyagokból nem lesz ünnepi étel. Még akkor sem, ha a csiriz látszólag összeragasztja a masszát.
Kilépve a karácsonyi sütés-főzés képi világából, érdemes elgondolkodni azon, miért volt olyan fontos a balliberálisoknak a Jobbik bekebelezése. Hónapok óta ádáz harc folyik azok meggyőzéséért, akikre hatott az O1G üzenete, de a baloldalt is utálják. Tulajdonképpen a Vona Gábor által meghirdetett néppártosodással kezdődött meg az a folyamat, ami úgy meghajlította a magyarországi politikai teret, hogy összeért a szélsőbaloldali és a szélsőjobboldali vége. Kétségünk ne legyen, a szélsőbaloldalon ugyanúgy zsidóznak, cigányoznak, mint azt a Jobbik kemény magja teszi, csak a balliberális propaganda mindig is szemet hunyt efölött. Így aztán joggal gondolhatták azt Gyurcsányék, hogy a Jobbik tábora rávehető az együttműködésre, vagyis ledugható a torkukon a közös lista. Ne feledjük, hazánkban az átöltözőszoba az egyik legerősebb politikai szimbólum a Terror Házában! Ám még mindig érthetetlen, miért fordultak ki önmagukból Jakab Péterék, miért köptek a tükörre egy hegyeset. Hiszen még néhány hónapja is azt állították, soha nem szerepelnének egy közös listán azzal a Gyurcsány Ferenccel, akinek eltávolítása a politikai életből a Jobbik megalakulásának a célja és értelme volt.
Az a helyzet, hogy Jakabéknál liszt sincs otthon, nemhogy mazsola. Oly mértékben erodálódott a valamikor egymillió szavazót megszólító párt, hogy jelenleg sem szervezettsége, sem pénze, sem politikai tehetsége, kreativitása nem elég az önálló induláshoz. A pártelnök már csak egyre durvább, egyre alpáribb, kocsmába illő parlamenti viselkedésével tudja ideig-óráig magára irányítani a figyelmet. Ez azonban kevés, mert erős a konkurencia balról, ami elsöpörte volna krumpliszsákostul a miniszterelnök-jelölti álmokat kergető Jakabot, ha még túl sokáig kekeckedik, és nem hajtja fejét Gyurcsány rabigájába. Az izzó szemű néptribun tehát nem ostoba, gyorsan belátta, meddig terjednek a lehetőségei.
Vasárnap óta csak az a kérdés, a pártelnökök és éceszgéberek által mesterségesen összekotyvasztott nyúlós, ragacsos valamit, amit ők csodás nemzeti összefogásként értelmeznek, beveszi-e a választópolgárok gyomra. Elég lesz-e a több mint tíz esztendeje gerjesztett gyűlölet minden iránt, ami nemzeti, a vírusként fertőző Orbán-fóbia, a kormánypártiak birkázása, a mucsai bunkózás ahhoz, hogy félredobva minden elvet, minden meggyőződést, a többség löttyös indulata a moslékkoalíció jelöltje mellé kaparja az ikszet. Vagy bízhatunk a józan észben, a minden ember lelkének legmélyén megbúvó jóságban és szeretetben, ami a többséget arra sarkallja, hogy meggátolja a Gyurcsány házaspár újabb dúlásának eljövetelét. Ezek az elkövetkező év legsúlyosabb kérdései.
A választ 2022-ig meg kell találnia a magyar nemzetnek.
