Trump azonban lehet, hogy végül kevesebbet kap, mint amennyire számított. Az ukrán ásványkincsvagyonra vonatkozó becslések elavult szovjet korabeli felméréseken alapulnak, amelyek nem vették figyelembe a kitermelés gazdaságosságát. A megállapodás legutóbbi tervezete szerint – amelyet a Pravda című ukrán lap idézett – Kijev az állami tulajdonban lévő természeti erőforrásokból származó bevételek 50 százalékát egy olyan alapba fizetné be, amely Ukrajnában fektetne be. Cserébe ráadásul még biztonsági garanciákat se kapna az amerikaiaktól – bár a legutóbbi hírek szerint ebben fordulat történt. Papíron Washington számára nagyon jónak látszik az üzlet.
Ukrajna természeti erőforrásokkal és környezetvédelemmel foglalkozó minisztériuma szerint az országban található a világ „kritikus” nyersanyagainak mintegy 5 százaléka – többek között grafit, lítium, titán, berillium és urán. Ezek a nyersanyagok nélkülözhetetlenek például az akkumulátorok vagy a radarrendszerek gyártásához, kulcsfontosságúak a védelmi és a technológiai ipar számára –, és legalább valamennyire csökkentenék az Egyesült Államok kínai ásványi anyagoktól való függőségét.
Valójában azonban Ukrajna ásványkincseinek nagysága hatalmas rejtély
– értékeli a helyzetet a Politico. Bár az ország több mint 20 ezer feltérképezett ásványi lelőhelyről számol be, ezek közül csak mintegy 8 ezret értékeltek gazdaságosan feltárhatónak, kibányászhatónak. Ezeknek kevesebb mint a felét aknázták ki, mielőtt Oroszország három évvel ezelőtt inváziót indított Ukrajna ellen.
Az ördög a részletekben rejlik
Ezeknek a lelőhelyeknek az értékére vonatkozó becslések nagyrészt a szovjet korszakból származó felméréseken alapulnak, amelyeket főként az 1960-as és 1980-as évek között végeztek. Az információ – gyakran hiányos – szétszórtan található az országban, nincs egységes nyilvántartás, és még mindig digitalizálás alatt áll. Ráadásul a nyilvántartásokat a hadiállapot kezdetén zárolták, gyakorlatilag nem hozzáférhetőek a szakértők számára.
Még ha a további kutatások igazolnák is az értékes ásványi lelőhelyek meglétét, kitermelésük hosszú időt és hatalmas pénzösszeget igényelne.
Az Ukrán Földtani Szolgálat (UGS) becslése szerint Ukrajna tíz legnagyobb ismert bányászati projektjének kiaknázása 15 milliárd dollárba kerülne, amely magában foglalná bányák, külszíni fejtések és mintegy 20 új feldolgozóüzem építését. Az egyik ilyen projekt a Novopoltavszke-lelőhely, amelyet az UGS a világ „egyik legnagyobb” ritkaföldfém-lelőhelyeként jellemez. Fejlesztése körülbelül 300 millió dolláros befektetést igényelne. Egy másik UGS-jelentés a helyszínt „viszonylag nehezen” hozzáférhetőnek minősíti az áradás- és földcsuszamlásveszély miatt. A Novopoltavszke-lelőhelyet először 1970-ben fedezték fel, majd az 1980-as években vizsgálták, de 1991 óta semmilyen fejlesztési munkát nem végeztek rajta. Ez Ukrajna hat ismert ritkaföldfém-lelőhelyének egyike.
Bár a ritkaföldfémek valójában nem számítanak ritkának, kitermelésük és feldolgozásuk rendkívül költséges, mivel más ásványokkal keveredve, változó koncentrációban fordulnak elő. A Stratégiai és Nemzetközi Tanulmányok Központja (CSIS) szerint Kína a világ ritkaföldfém-feldolgozásának közel 90 százalékát végzi, így szinte monopóliummal rendelkezik az ellátási lánc ezen szakaszában. A legtöbb nagy ritkaföldfém-kitermelő ország, köztük az Egyesült Államok, nem rendelkezik a szükséges technológiával vagy infrastruktúrával a fémek kinyeréséhez és feldolgozásához, így kénytelen Pekingre hagyatkozni.
Sokkal olcsóbb lenne Kínával együttműködni
Az ehhez szükséges infrastruktúra kiépítése Ukrajnában – még amerikai befektetéssel is – évekbe telne, és valószínűleg kevésbé lenne hatékony, mint a nyersanyagok Kínába szállítása feldolgozásra. Ehhez az beruházáshoz hozzáadódik a föld aknáktól és robbanóeszközöktől való megtisztításának több milliárd dolláros költsége – ami a Reuters szerint akár egy évtizedig is eltarthat –, valamint a bányászati szektor fenntartásához szükséges alapvető infrastruktúra újjáépítése, az utaktól az erőművekig.
A legfrissebb becslések szerint az ukrán kormány, a Világbank és az Európai Bizottság Ukrajna újjáépítésének költségét a következő 10 évben 524 milliárd dollárra becsüli – nagyjából akkora összegre, mint amennyit Trump követelt Washington támogatásáért cserébe. Az Egyesült Államok tényleges segélye a háború kezdete óta nagyjából 120 milliárd dollár körül van – a kieli IFW kutatóintézet szerint.
A technikai kihívások és a magas költségek miatt „Ukrajna ritkaföldfém-lelőhelyeinek kitermelése valószínűleg nem lenne nyereséges” – állapítja meg az S&P Global. Trump és Ukrajna ásványkincsei között azonban egy másik, talán minden eddiginél nagyobb akadály is áll: több ígéretes lelőhely orosz megszállás alatt lévő területen található. Néhány lítiummező, amelyek fejlesztése különböző szakaszban jár a Donyecki régióban található Sevcsenkivszke-mező és a Zaporizzsjai régióban fekvő Kruta Balka blokk szintén a frontvonalon helyezkedik el. Julija Szviridenko ukrán miniszterelnök-helyettes, az ásványi megállapodás fő tárgyalója szerint Oroszország 350 milliárd dollár értékű ukrán kritikus ásványi anyag- és gázkészletet foglalt el. Más becslések szerint az oroszok által elfoglalt területeken lévő ásványi kincsek értéke akár több ezer milliárd dollár is lehet.
Erősen kétesélyes Trump ukrán üzlete
Nagyon úgy néz ki tehát, hogy Trump erősen kétséges végkimenetelű üzletet kötött: dönthet úgy, hogy fokozza Ukrajna támogatását, és segít visszaszerezni az elfoglalt területeket – vagy elfogadhatja Vlagyimir Putyin ajánlatát, és vásárolhat ritka földfémeket Oroszországtól, beleértve azokat is, amelyeket az elfoglalt ukrán területeken termelnek ki.
Az Egyesült Államok elnöke számára tehát erősen kétesélyes az ukrán megállapodás: lehet akár az évszázad üzlete, de alakulhat úgy is, hogy veszteséges bányák maradnak a kezében, amelyekbe egyetlen amerikai vállalat sem akar majd befektetni.
Forrás: Világgazdaság
Fotó: Xinhua via AFP
