Az utóbbi hetekben újra össztűz zúdult az albán pékségekre. Nem először történt ez, egyszer már végigsöpört egy hasonló elégedetlenségi hullám a magyar sajtón, nagyjából hat évvel ezelőtt.
Azt tehát tudjuk, hogy az albán pékségekkel kapcsolatosan számos problémára derült fény: kezdve a tészták minőségétől, a higiéniai hiányosságokon át, egészen az egészségügyi kockázatokig.
De vajon kik az albán pékek?
Nos, kezdjük a legelején! Az INSTAT Albán Statisztikai Intézetének 2020. telén közzétett jelentése szerint az albániai állampolgárok 37% -a él és dolgozik külföldön, ami 1,68 millió embert jelent. Németország, Anglia, de Közép-Kelet-Európa nagyvárosaiban, így a magyar fővárosban is gombamód szaporodtak el az albán pékségek és cukrászdák.
Ezen a ponton mindenképpen érdemes leszögezni: jelenleg lakosságszámát tekintve az albán a legnagyobb migránsnemzet Európában.
Világviszonylatban pedig a harmadik legnagyobb diaszpóraként tartják számon a bosnyákok és a guyanaiak után. 2016 óta több mint hatszázezer ember – többségében fiatalok – költözött külföldre Albániából.
A hivatalos adatok szerint a fiatalok több mint 20%-a munkanélküli, de a valós arány jóval magasabb lehet, nehéz pontos adatokat találni. A 2019-es munkaerőpiaci felmérések szerint az Albániából történő elvándorlás az esetek közel 84%-ában a munkalehetőségek hiányára vezethető vissza, miután a politikai okok Albániában, és az albánok által lakott területeken egy időre megszűntek. A fiatalok nagy általánosságban iskolázatlanok, mintegy 30%-uknak van legalább középiskolája, ám ha van is képzettségük, akkor is nagyon rosszul fizetettek.
Az albán átlagkereset a tavalyi évben havi 460 euró volt.
Az elvándorlás ellensúlyozására alacsonyabb jövedelmű országokból, Bangladesből, Indiából és Pakisztánból érkeznek fiatalok. Ők alacsonyabb minimálbért, havi 300 eurót és szállást kapnak.
Az olcsó külföldi munkaerő biztosításával az albán vállalkozásokat nem ösztönzik a modernizációra, a hozzáadott értéket képviselő iparágakra és szolgáltatásokra való áttérésre, így az albán fiataloknak nincs miért otthon maradniuk.
Nagy-Albánia
Ezen a ponton fontos kiemelni, hogy az eddig felsorolt adatok az albániai albánokra vonatkoznak, albánok azonban nem csupán a jelenlegi Albánia területén élnek, hanem az úgynevezett „Nagy-Albánia” területein is – azaz Koszovóban, Montenegróban, Macedóniában, illetve Görögország egyes részein is. Ezen kívül Szerbia északi részére, a Vajdaság területére is tucatjával telepítettek koszovói albánokat az utóbbi évtizedekben.
A Nagy-Albánia-elképzelés, azaz a minden albán egy államban való összefogásának elmélete hosszú múltra tekint vissza. Az etnikai alapon szerveződő államalakulat magában foglalná az anyaországot, Albániát, valamint Koszovót, Montenegró délkeleti részét, Macedónia nyugati területeit, esetleg Görögország egyes északi körzeteit. Az így létrejövő Nagy-Albánia területe 60 20000 km2, lakossága 6 millió fő lenne.
És akkor vissza az albán pékekhez
Az albán pékek és cukrászok albánok ugyan, ugyanakkor nem Albániából származnak. Az egykori Jugoszláviában – a mostanra már távoli titói időkben – a szakképzések leosztása gyakran nemzeti alapon történt,
és e leosztás során a koszovóiak lettek például a villanyszerelők, a cukrászok és a pékek.
A koszovárok, vagyis a koszovói albánok többségében ma is ezekben a szakmákban dolgoznak, eleinte csak a volt jugoszláv területeken terjeszkedtek, mára viszont már Európa-szerte, így Magyarországra is jutott belőlük szép számmal.
Koszovó nemzetközi helyzete rendhagyó. Habár a tartomány a Szerb Köztársaság része, jelenleg az ENSZ felügyeli, anélkül hogy a szerb hatóságoknak beleszólása volna a kormányzásba. A kormány felelősséggel tartozik az ENSZ koszovói békefenntartó missziónak (UNMIK). A Kumanovo egyezmény és a későbbi ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244-es határozata alapján (ez vetett véget a koszovói háborúnak) a békét a NATO által vezetett KFOR (Kosovo Force) tartja fenn. 2008. február 17-én egyoldalúan kikiáltották a független Koszovói Köztársaságot. Ennek a világ hatalmai általi fogadtatása egyelőre vegyes: Szerbia és Oroszország élesen elítéli, míg az Amerikai Egyesült Államok és számos európai állam hajlik Kosovo függetlenségének elismerésére. Az Európai Unió eddig nem tudott közös álláspontot kialakítani.
Tehát az albán pékségek valójában koszovói albán pékségek,
ahogyan az albán cukrászdák is koszovói albán cukrászatok, albániai albánokkal legfeljebb alkalmazottként találkozhat velük az ember.
