Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) ítéleteinek, valamint a bűnözőket segítő Soros-hálózat és a liberális jogvédők lobbizásának következtében folyamatosan puhul az európai büntetőjog.
Nyomásgyakorlásuk oda vezetett, hogy a hetvenhét embert meggyilkoló Anders Breivik – akit eleve csak 21 év szabadságvesztésre ítéltek tettéért – pert nyerhetett a norvég állam ellen arra hivatkozva, hogy szerinte embertelenül és megalázó módon bánnak vele, amit egyebek mellett azzal igyekezett alátámasztani, hogy elmondása szerint a börtönben hidegen szolgálták fel neki a reggeli kávét.
Figyelemre méltó az a folyamat is, amely során a halálbüntetést fokozatosan kivezették, majd amikor a helyét átvette a tényleges életfogytiglan, arról is kitalálták, hogy embertelen, megalázó, tehát száműzni kell az európai jogrendszerekből. Sőt, egyre gyakrabban vetődik fel ez a vád az életfogytiglan esetében is, amelyből kedvezménnyel szabadulni lehet.
– Liberális jogászkörökben sokszor hajlamosak megfeledkezni arról a fontos tényről, hogy az EJEB 2014-es döntése, amely szerint a tényleges életfogytiglan alkalmazása ellentétes az Emberi jogok európai egyezményével (EJEE), alapvetően nem az életfogytig tartó szabadságvesztést mondta ki jogsértőnek, hanem azt kifogásolta, hogy nincs kötelezően előírt felülvizsgálati idő a törvényben – jelentette ki lapunknak ifj. Lomnici Zoltán alkotmányjogász. Hozzátette: két évvel később, 2016-ban a módosított szabályozást is embertelennek mondta ki Strasbourg, ami valóban jól mutatja, hogy az európai büntetőjogi gyakorlat tartósan halad a felpuhulás útján.
Azonban a nemzeti alkotmány olykor védelmet jelenthet a büntetőjog átalakítását célzó befolyásolási kísérletekkel szemben.
– Az orosz alkotmánybíróság például 2017 januárjában úgy döntött, hogy Strasbourg 2014-es határozata a Jukosz-ügyben odaítélt 1,87 milliárd eurós kártérítésről alkotmányellenes, ezért nem hajtható végre.
Azzal érveltek, hogy hiába tiltja az EJEE a visszaható hatályú adóztatást, Oroszországban az törvényes, és az orosz alkotmány elsőbbséget élvez – fejtette ki ifj. Lomnici Zoltán, megjegyezve: ez volt az első eset Európában, hogy egy bíróság megtiltotta az EJEB ítéletének a végrehajtását.
A szakember arra is kitért: erős érvek szólnak amellett, hogy Magyarország az Emberi jogok európai egyezménye részese maradjon, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy az egyezményen belül nem túl nagy a kormányok mozgástere. Ezt jól szemlélteti Törökország problémája a halálbüntetéssel, amit Ankara szeretett volna visszaállítani, de nem tehette meg.
– A halálbüntetés tilalma az 1983-as kiegészítésekor lett az EJEE része, viszont nem lehet szelektálni és csak a kiegészítő jegyzőkönyvet felmondani: az egyezmény a kiegészítésekkel együtt, egységes dokumentumként működik – hangsúlyozta a jogász, aki arra is emlékeztetett: két évvel ezelőtt már felvetődött, hogy Magyarország felmondja az egyezményt, amikor Strasbourg jogsértőnek nevezte a határ menti tranzitzónákban bevezetett magyar eljárásrendet, tiltott fogva tartásnak és a tisztességes eljárás hiányának nevezve az ott történteket.
Ifj. Lomnici Zoltán arra is emlékeztetett, hogy az EJEB esetjogában nincs konkrétan meghatározva, hogy mekkora cella felel meg az emberi méltóságnak. – Nem létezik olyan nemzetközi egyezmény, amely számszerűen megadná a személyes élettér kívánatos, elvárható mértékét – fűzte hozzá. Az alkotmányjogász szavaiból az következik, hogy a börtönbiznisz esetében is fennáll a kockázata annak, hogy a liberális jogvédők és a Soros-hálózat, miként az életfogytiglan esetében, e téren is folyamatosan feszegeti majd a határokat.
Három csapás
A büntetőjog enyhítéséért folytatott lobbijuk részeként a liberális jogvédők, köztük a Soros György által finanszírozott Magyar Helsinki Bizottság a Fidesz javaslatára 2010-ben bevezetett úgynevezett három csapásról szóló törvényre is össztüzet zúdított. Az amerikai mintán alapuló javaslat lényege, hogy azokat a bűnözőket, akik harmadszorra követnek el erőszakos, személy elleni bűncselekményt, életfogytiglanra kell ítélni. Az elfogadott jogszabály emellett ismerte az úgynevezett halmazati három csapást is. Ha valaki legalább három személy elleni erőszakos bűncselekményt követett el, s azokat egy eljárásban bírálták el, a legsúlyosabb bűncselekmény büntetési tételének felső határa a kétszeresére emelkedett. A törvénynek ezt a részét 2014-ben az Alkotmánybíróság visszaható hatállyal megsemmisítette, ám az erőszakos többszörös visszaesőkre vonatkozó szabály máig hatályban van, és védi a magyar embereket a visszaeső erőszakos bűnözőktől. Legalábbis erre utalnak a bűnügyi statisztikák: a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma 2010 és 2018 között 53 százalékkal, 17 ezerről kevesebb mint nyolcezerre, az emberölések száma pedig 51 százalékkal csökkent.
A teljes cikk ITT olvasható.
Magyar Nemzet
