– Bíboros úr, a tavaly karácsonyi beszélgetésünkkor mögöttünk volt a magyarországi pápalátogatás, az idei év végén viszont várakozás és készülődés tapasztalható az elkövetkező jubileumi szentévre, egy remélhetően békésebb időszakra. Advent második vasárnapján elhangzik az evangéliumból: „Készítsétek az Úr útjait, egyengessétek ösvényeit!” (Lk 3,5) Az ünnep előtti várakozásban, amely egy kisböjti időszak, hogyan lehet lecsendesedni, az Úr útjait egyengetni korunk információs árhullámainak közepette?
– Természetesen, a bűnbánat cselekedetei révén. Ezt már az Ószövetségben is megfogalmazták. Alapvetően három klasszikus cselekedete volt a bűnbánatnak, az imádság, a böjt és az alamizsnálkodás, vagyis a segítő szeretet cselekedetei. Ezt mind a mai napig gyakorolja az egyház, az imádságnak pedig különleges formái vannak ilyenkor. Ezek közül kiemelkedik a Roráte szentmise, ami hajnalban van, az ember külön is gondolhat is arra, hogy most egy kicsit erőt kell vennie magán. A böjt, a bűnbánati időkben legalább a pénteki hústilalmat jelenti, de ajánlatos ilyenkor a többi napon is önként lemondani valamiről. Nem biztos, hogy étel lesz, kinek milyen szokása van, amihez nagyon ragaszkodik, de amit egy kis fegyelemmel el tud hagyni ebben az időben. A segítő szeretet pedig ilyenkor nagy divat, karácsony előtt vannak a nagy gyűjtési akciók, látogatások is időseknél, vakoknál, betegeknél, ezeket mi is szoktuk gyakorolni minden évben. Az advent a bűnbánat ideje, a szónak a konkrét értelmében is, tehát ilyenkor gyóntatási akciók vannak. Máskor is lehet gyónni, de ilyenkor több templomban megszervezik, hogy egyszerre tíz-tizenöt pap gyóntasson, akár meghívott vendégpapok felkérésével is, azért, hogy mindenki gyónhasson karácsony előtt.
– A nyugati társadalmakban sokszor az ajándékvásárlás idejét jelentik a karácsony előtti hetek. Ritkábban merül fel azonban az a kérdés, hogy korunk embere milyen ajándékkal járulhat megváltója, Jézus Krisztus elé?
– Az első maga az imádság, a személyes figyelem Istenre és a vele való párbeszéd. Ha Krisztusra tudunk figyelni és elmondani neki, hogy hálásak vagyunk az életünkért, lehetőségeinkért, azokért az emberekért, akik szeretettel fordultak felénk. Elmondjuk neki, hogy őt keressük a többi emberben és akkor mindjárt minden, amit rászoruló embernek adunk, neki szánt ajándékká válik. „Amit egynek tettetek a legkisebbek közül, nekem tettétek.” Ebben a gondolatkörben mozgunk, ezért gyűjtünk ilyenkor és látogatjuk a rászoruló embereket. Az sem mindegy, hogy csak pénzt gyűjtünk-e egy bankszámlára, ami jelentős segítség, de sokkal emberibb, ha sikerül föltérképezni egy-egy plébánia közelében élő rászorulókat, akiket a helyi karitász csoport önkéntesei meg tudnak látogatni és ajándékozni. Van, ahol csak kijelölt időpontban lehetséges a karácsonyi ajándékosztás, de sokkal emberibb és hatékonyabb, ha személyes ismerettel és látogatással párosul. Be tudok arról számolni, hogy abban a huszonkét évben, amióta az egyházmegyét szolgálom főpásztorként, minden évben volt karácsonyi ajándékosztás gyerekeknek. Mégpedig nem egységcsomagokat, hanem névre szóló ajándékokat kaptak, amelyeket környezettanulmány előzött meg, hogy kiderítsük mire lehet szükségük, minek örülnének a rászoruló családban élő gyermekek. Ezt folytatjuk idén is. Ilyenkor ki kell választani a templomot, ahol az ajándékokat kiosztjuk. Például a Városmajorban erre már nem elég a kistemplom, meg kell nyitnunk a plébániatemplomot, mert olyan sokan eljönnek ilyenkor. Az elmúlt években ukrajnai, venezuelai és más országokból való menekült gyermekeknek szintén adtunk ajándékot. Ezt egy másik alkalommal a Magyar Szentek templomában tesszük. Úgyhogy az ajándékok megválasztásában is próbálunk a személyre figyelni.
A teljes cikk a Magyar Nemzet honlapján olvasható.
Fotó: Havran Zoltán / Magyar Nemzet
