Juhászné Prágai Erika, a Szegedi Törvényszék szóvivője szerdán közölte: az elsőrendű vádlott az önkormányzati cég ügyvezetője, a másodrendű vádlott pedig a gazdasági vezetője volt.
Az ügyvezető 2014. október 15-én közös megegyezéssel megszüntette a gazdasági vezető határozatlan idejű munkaviszonyát, végkielégítést és távolléti díjat is fizetve neki. Másnap azonban újabb, de már határozott idejű munkaszerződést kötött vele.
A bíróság megállapította, hogy a jogviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén nem járt volna sem végkielégítés, sem távolléti díj. Az ügyvezető pedig annak ellenére sem gondoskodott a jogosulatlanul kifizetett összegek visszafizettetéséről, hogy a gazdasági vezető munkaviszonya ténylegesen nem szűnt meg.
Az ügyvezető még két dolgozó munkaviszonyát szüntette meg közös megegyezéssel, majd végkielégítést és távolléti díjat fizetett nekik, bár erre a jogszabályok nem adtak lehetőséget. Az egyik dolgozóval versenytilalmi megállapodást is kötött, a felügyelőbizottság és a közgyűlés előzetes jóváhagyása nélkül.
A bíróság kimondta, hogy az ügyvezető vagyonkezelői kötelezettségét megszegve több mint hatmillió forint vagyoni hátrányt okozott a cégnek. A másodrendű vádlott a munkaviszony megszüntetéséhez szükséges okirat aláírásával, és azzal, hogy a megkapott összeget nem térítette meg – noha gazdasági vezetőként nyilvánvalóan tudott arról, hogy jogosulatlanul fizették ki számára – az elsőrendű vádlott cselekményéhez szándékosan segítséget nyújtott.
Az ítélet ellen az ügyész az elsőrendű vádlott esetében súlyosításért, a védők felmentésért fellebbeztek.
