Szálasi Ferenc, a nyilas vezető Horthy Miklós sikertelen kiugrási kísérlete után szerezte meg a hatalmat, az országot ekkor már több mint fél éve megszállás alatt tartó német hadsereg segítségével. „Történetírásunk a nemzeti ellenállásunk történetét a mai napig mostohán kezeli. Ennek oka csak részben keresendő abban, hogy a náciellenes nemzeti ellenállás története nehezen illeszthető bele abba a keretbe, mely szerint bűnös nemzetünk csak a jól megérdemelt büntetését kapta a nyugati demokráciáktól a második világháború végén, melyek minket minden háború alatti erőfeszítésünket figyelmen kívül hagyva, szemben az osztrákokkal és a csehekkel vesztes pozícióban hagyott” – mondta Schmidt Mária főigazgató.
Izsák Lajos, az ELTE történészprofesszora arra emlékezett, hogy a német megszállás után 2-3 ezer embert tartóztatott le a Gestapo, köztük a náciellenes csoportok vezéralakjait, ezzel is nehezítve az ellenállást. A professzor az 1942. március 15-ei háborúellenes tüntetésről is beszélt. „Ennek a megítélése körül viták zajlanak, de ettől még történelmi tény marad, hogy korabeli belügyminisztériumi jelentések szerint körülbelül 8 ezer ember vett ezen rész, mikor azonban elindultak a Kossuth-szobor felé, a tüntetőket a rendőrség feloszlatta” – fogalmazott a történész.
M. Kiss Sándor, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanára, a Horthy-rendszer egyik legnagyobb baklövésének a szélsőjobboldali politika legalizálását nevezte. A nemzet nem tud kiugrani a háborúból, csak az állam – fogalmazott. „Az ellenállásnak különböző formái voltak, amit rajtunk állandóan számon kérnek a fegyveres ellenállás, amelyik viszont egy ellenséges erőt feltételez az adott ország területén. ’44. március 19-éig erről nincs szó, ha lőnek, az polgárháború. Tehát ezek nagyon fontos dolgok.” M. Kiss Sándor történelmi tévedésnek nevezte a német megszállás tényének megtagadása. „Lehet a megszállás körülményeiről vitatkozni, lehet az is téma, hogy mit lehetett volna másképp csinálni, de magát a megszállás tényét vitatni, történelmi értelemben vett zsákutca, amelyet ideológiai, politikai megfontolások motiválnak” – tette hozzá.
A Terror Háza főigazgatója szerint sokan életük kockáztatásával harcoltak vagy szervezkedtek az idegen megszállók ellen. Schmidt Mária hozzátette: itt az ideje, hogy ezek az emberek megkapják méltó helyüket a nemzeti emlékezetben.
