Ülök a dugóban a körúton, és azon morfondírozok, vajon mit gondol ebben a helyzetben egy Karácsony-szavazó. Kedves, jópofa gyereknek tartja-e még mindig minden idők legszerencsétlenebb főpolgármesterét, vagy bánja már a pillanatot, amikor bizalmat szavazott ennek a semmirekellőnek.
Aztán, mint támadó darázsrajt a méhlegelőn, úgy hessegetem el magamtól ezeket a mérgező gondolatokat. Hogyan is gondolhatom szerencsétlennek, semmirekellőnek ezt a zavart mosolyú embert, amikor polihisztor ő, de legalábbis méterekkel fölénk, egyszerű polgárok fölé magasodó hérosz, aki még nagy elődjét, a négyes metró tiszteletbeli fúrópajzsát, Demszky Gábort is lepipálja pozícióhalmozásban? Főpolgármester, pártelnök, miniszterelnökjelölt-jelölt. Micsoda széles, tonnás terheket bíró váll, micsoda elszánt akarat a világ jobbá tételére! Szerintem civilben már szervezi a nemzetközi autósellenes ligát is, titkos éji órán pedig kerékpársávot fest a Tejútra.
Na jó, igaza van annak, aki önmérsékletre int ebben a melegben. Hiszen főpolgármesterként nem csinál semmit hősünk, rossz nyelvek szerint szerencsére. Gyurcsány emberei – Draskovics Tibor, Gál J. Zoltán, Gy. Németh Erzsébet – elvégzik helyette a piszkos munkát, és sameszeik segítségével a pártkasszák átláthatatlan sötét bugyraiba csatornázzák a hídfelújításra, járműbeszerzésre, gazkaszálásra szánt pénzeket. Pártelnökként sem túl megterhelő a létszámellenőrzés az egyszázalékos támogatás mellett, akár mindennap megszámolhatják magukat Szabó Tímea társelnökkel, aki a hírszerzésben is segíti ezermesterünket. Szóval a Gyurcsány-show epizodistájának elég jelenleg az Orbán-fóbia elmélyítésére koncentrálnia. Csak az a fránya doktori disszertáció lenne meg, talán abba gyűrődött a nyelvvizsgapapír is, mert így túl nagy a kontraszt kihívó jelölt és regnáló miniszterelnök között.
Ám szegény moslékkoalícióba zárt politikai foglyot még az ág is húzza. Épp a minap bukott le az a hamisítóüzem, ahol nyelvvizsga, diploma és érettségi is rendelhető volt, nyilván össze tudtak volna fércelni egy doktorit is. Na mindegy. Majd a 99 Mozgalom pótolja a veszteséget. Csak arról meg ki ne derüljön, hogy a Momentum 21 nevű háttérintézményének vezetőjétől, Róna Dánieltől kapta, aki sajátjainál is házalt a koncepcióval, de végül Karigeri nyert. Az ár üzleti titkot képez. A Momentumban azóta sem értik, ők most az egy százalék, vagy már jó bolsevikokhoz méltón, önmagukat is simán átverik, ha úgy hozza az érdek.
A nyelvészetben a visszaható igét, névmást ismerjük, a politikában Karácsony a visszaadó politikus előképét próbálja felrajzolni az előttünk álló útra, közvetlenül két kikerülhetetlen lezárás mellé. Előbb visszaadja nekünk a fővárost, még akkor is, ha legtöbben úgy érezzük, épp most veszi el. De nem elégszik meg ennyivel: ő már minden áldott nap az egész ország visszaadására készül. Elveszi majd a kevesektől és odaadja a többségnek. Ám ahhoz, hogy jól tudjuk magunkat besorolni a miheztartás végett, nagyon kíváncsiak lennénk arra, hogy a főpolgármester, pártelnök, jelölt-jelölt úr minek gondolja magát. Egy százalék vagy a többség része? Még érdekesebb a kérdés, ha együtt értelmezzük szerencsétlen bohócunk helyzetét a milliárdos porondmester Gyurcsánnyal és az álproli parizerkirállyal.
Belegondolni is rossz, amikor szembesül majd vele az ostoba, hogy a tömeg komolyan gondolja a kampányígéreteket, és elkezdi visszakövetelni az országot tőle is.
De most, hogy negyven perc alatt haladtunk ötszáz métert, tökéletesen megelégednénk azzal, ha visszaadná a fővárosunkat. Vinnék neki egy csupor hamisítatlan akácmézet egy igazi méhlegelőről. Csak nem fagyott le mindenütt…
Magyar Nemzet - Gajdics Ottó
