60 fölött, kijárás korlátozás idején mit lehet tenni? Olvasni, tévézni és a skype segítségével Brüsszel-Knokke-Antverpen háromszögben virtuálisan játszani. De mit? Bár ritkán feledek, nem emlékszem, kinek az ötlete volt, de megegyeztünk: Youtube-on mindhárman megnézzük ugyanazt a valamit, vagy valakit, aztán szavazunk a legjobbra, és ha tehetjük, díjazzuk a nyertest. Elsőnek állatfilmet néztünk. Az oroszlán elkapta a bivalyt, a krokodil a zebrát, a gorilla verte a mellét. Nem volt győztes. Nem tudtuk eldönteni, melyik a legerősebb, legsunyibb, legvadabb.
Második alkalommal a focit választottuk. Mert mindhárman abból élünk, és mert könnyű bevágásokat találni: Messi, Ronaldo, Mbappé, Neymar. Na, most dönts el! Melyikük a legjobb? Pro és kontra, vita, kiabálás. Most sem volt győztes, de jól mulattunk.
Tegnapelőtt, brüsszeli barátom meglepő javaslattal állt elő: mindhárman magyarok vagyunk, nézzük meg az április 20-i parlamenti vitát, majd válasszuk ki, és díjazzuk a “legharciasabbat, legtisztánlátóbbat”, szóval “a legek legjét a képviselők közül”. Végignéztük, aztán közfelkiáltással mindhárman a párbeszédes Szabó Timeára szavaztunk. Vitathatatlan, elsöprő siker! “Feltétlenül a legbátrabb!” Jeanne d’Arc, Indira Gandhi, Zrínyi Ilona, mind háttérbe szorultak volna Szabó Timea mögött, ha a Parlament patkójában lehettek volna. Valóban: választékos szókincse, a szeméből sugárzó szenvedély, az amiről beszélt, egyszerűen felejthetetlen. Bár nem múlta felül egyik harcostársának 2004-es buzdításait – említettem, hogy ritkán feledek! – de halálbiztosan azt a szintet ütötte meg: feledhetetlen! Megérdemeli hogy megismételjem: (A mindenit, szinte azt írjam, hogy “figyelmeztessem”.) FELEJTHETETLEN!
Mint társaimmal megbeszéltük, lezárt borítékból magam emeltem ki a meglepetés díjat. Társaim feszülten figyeltek. Egyhetes meseszép kirándulás! – olvastam be nagyhangon. Társaim tomboltak. Négy csillagos szálloda, mert ötcsillagos ott nincs, teljes ellátás, benzinpénz. Minden ingyen. Én fizetem. Kirándulás, brávó, de hova? – türelmetlenkedtek a haverok. Erdélybe, pontosabban Székelyföldre. Ahova az április 20-i felszólalása után a székelyek tárt karokkal várják Szabó Timeát.
Nagyon szép lesz. Látni Szovátát, sétálni Udvarhelyen, a Gyilkos tó, Sepsiszentgyörgy, Madarasi Hargita, Csíksomlyó, Hargita Gyöngye, Csíkszereda, közben hálaként érezni az egyszerű székelyek szeretetét. Nagyszerű lesz, asszonyom. Korondon emléktárgyakat lehet vásárolni. Kibéden vörös hagymát. Vetekedik a makóival, ezeket is állom.
Asszonyom, lenne egy kérésem: hazafelé menet Marosvásárhelyen a Rákóczi-lépcsőnél álljon meg egy pillanatra. Egyik barátom, már megbeszéltem vele, odaviszi önnek a 60 000 maszkot, vagy annak az árát. Ahogyan ön akarja. Mi hálásan köszönjük az adományt, de ha ez Önnek akkora fájdalmat okozott, kedves Szabó Timea, mi odaadjuk önnek. Ne aggódjon értünk. Bár porlunk mint a szikla, az Ön haragjánál nagyobb és több vészt is túléltünk már és megmaradt az erdélyi, pláne a székely. Valahogy majd megleszünk enélkül is, és Bukarest is van a világon.
Az útja Kolozsváron is átvezet. A Szent Mihály templomnál, tudja, a Mátyás-szobornál, ugyanebból a célból, egy másik ismerősöm várja Önt. Otthon majd pihenje ki az út fáradalmait: TV, internet, Facebook, amihez kedve van. Lehet olvasni is. Hogy kitől? Sipos Domokostol, Tamási Árontól, Kányádi Sándortól, Dsida Jenőtől, Sütő Andrástól. Jaj, mennyien maradnak ki, de biztosan talál valami kedvére valót. Vagy olvasson Kőrösi Csoma Sándor utazásairól. Amennyiben a történelmi események érdekelnék, nézzen utána Rákócziéknak, Zrínyiéknek, Hunyadiéknak, Báthoryéknak, Bethlenéknek. Szerényen javasolnám, hogy jegyzeteljen is, például azt, hogy ők hol is születtek.
