Mivel a 2018-as választási vereség egyértelművé tette az ellenzéki pártok számára, hogy önállóan nem tudnak komoly eredményt elérni a Fidesz–KDNP-vel szemben, azóta egy egyre szorosabbá váló, a szélsőjobbtól a (neo)liberálisokon át egészen a baloldalig tartó szivárványkoalíció formálódása figyelhető meg – olvasható a XXI. Század Intézet elemzésében. Mint írják,
az ellenzéki összefogás első szárnypróbálgatása a 2018-as zavargások megszervezése volt, amelynek során a DK, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd politikusai összehangolt, látványos akciókkal igyekeztek befolyásolni a közvéleményt („Mi vagyunk a többség!”-tüntetések, „rabszolgatörvény” elleni demonstráció, parlamenti obstrukció, MTVA-székház „ostroma”). A formálódó szivárványkoalícióhoz 2019. március 15-én a Jobbik is csatlakozott, amikor is a baloldali pártok vezetőivel közösen fogalmazták meg követeléseiket a kormánypártokkal szemben.
Az elemzés szerint ma már látszik, hogy az ideig-óráig jól működő ellenzéki összefogás hosszú távon nem lehet sikeres, sőt az ország számos területén életképtelen. A szivárványkoalíció sikertelenségét bizonyítja a nemrég lezajlott borsodi időközi választás is, ahol az ellenzéki jelölt, Bíró László egyértelmű vereséget szenvedett.
Az összefogás legnagyobb nyertese kétségkívül a DK, hiszen a párt a legnagyobb közvélemény-kutatók mérései szerint a teljes felnőtt népesség körében körülbelül tíz százalékon áll, utánuk pedig a Momentum következik nyolc-kilenc százalékkal.
A DK fölénye elsősorban annak tudható be, hogy alapítása óta következetes és jól kivehető ideológiai irányvonalat képvisel, amelynek megszemélyesítője nem más, mint a párt vezetője, Gyurcsány Ferenc, aki megkérdőjelezhetetlen tekintéllyel bír a formáción belül – világít rá az elemzés. A DK befolyásának növekedése az ellenzék által elnyert pozíciók kiosztásán is látszik. A Budapesten győztes 13 ellenzéki polgármester közül immár öten is Gyurcsány pártját képviselik, közülük ketten az MSZP-ből léptek át, utóbbi pártból egyébként is szinte folyamatos az átszivárgás a DK-ba.
Az összefogás legnagyobb vesztese azonban egyértelműen a Jobbik, amely a 2018-as országgyűlési választásokon 19,06 százalékos eredményt ért el, mára azonban a szavazói mintegy 85 százalékát elvesztette. A XXI. Század elemzése rámutat: a párt összeomlása mögött alapvetően az ideológiai értékek feladása, a Vona Gábor lemondása után kialakult belső hatalmi harcok, valamint a tagság jelentős részének lemorzsolódása és a helyi alapszervezetek feloszlási hulláma áll.
A 2014-ben elkezdődött úgynevezett néppártosodási folyamat, majd a 2016-tól elindult balra tolódás és 2019-től a szivárványkoalícióba való nyílt betagozódás során a párt teljes mértékben szakított ideológiájával, Jakab Péter vezetésével pedig teljesen alárendelte magát a baloldali-liberális pártok szándékainak.
Az elemzés megállapítja: a 2019-es önkormányzati választások során szerzett pozíciókért folytatott hatalmi harcokból, valamint az elvtelen háttéralkukból tisztán látszik, hogy az ellenzéki összefogás hosszabb távon gyenge lábakon áll.
Az összefogás vezető posztjára pályázó DK és Momentum között várhatóan további ellentétek alakulnak ki a jövőben, amelyek minden bizonnyal komoly hatással lesznek a pártok közti együttműködésre.
Előreláthatólag az összefogás legnagyobb veszteseként elkönyvelhető Jobbik, valamint az MSZP és az LMP látványos zuhanása is folytatódik majd, tovább gyengítve ezzel az összefogást. Ez pedig akár az utcai politizálás felé sodorhatja a reményvesztett szivárványkoalíció tagjait.
