Leült a kamerák elé, és elkezdte mondani. Ez egy embertípus. Ismert és nem is ritka - kezdte írását Bayer Zsolt.
Sok egyéb mellett az az egyik jellemzője, hogy semmiféle problémát nem okoz neki belehazudni bárki pofájába, nem megy föl a vérnyomása, nem remeg a hangja, tökéletesen hidegen hagyja az egész. Ennek két fő oka van. Az egyik, hogy moral insanity. A másik – szervesen következik az elsőből –, hogy önmagába szerelmes.
Beteg. S mivel kizárólag önmagát szereti, ezért sajnos szigorúan és mindig csak közveszélyes.
Leült a kamerák elé, és elkezdte mondani.
Hogy ő már 2022-ben is csak befogott orral. És nem is akart. Másra akart. A kétfarkúakra akart, de hát, a gyerekek, ugye. Mit lehet tenni, a gyerekek a mama miatt ragaszkodtak hozzá, hogy a Fideszre, és be is mentek vele a szavazófülkébe, és ő még ott sem akarta, de hát a gyerekek, mit csináljunk, a gyerekek behúzták az ikszet. Oda. Ahová ő nem akarta.
Behúzódott az iksz. A gyerekek által.
Remélem, ezen a ponton mindenki érzi azt a fájdalmas tehetetlenséget, amin keresztül kellett mennie ennek a szegény embernek.
Ideje is, hogy ismertessük az első viccet, amely segít még ennél is jobban megértenünk, mi is történt ővele a 2022-es választásokon. Szóval:
Gazsi áll a bíróság előtt és vallomást tesz:
Há’ drágá, árányos bíró úr, kifogtam az árányhálácskát, s kérdezte, mi a kévánságom? Én meg mondtam neki, hogy szeretnék vele közösülni, mer’ ánnyirá szemreváló, s az árányhálácská beleegyezett. És ákkor nekifogtunk, drágá árányos bíró úr, s hopp! Nicsák! Az árányhálácská hirtelen tizenkét éves kislánnyá változott… esküszök, hogy így történt, drágá árányos bíró úr…
Remélhetőleg ez a kis történet segített teljesen egyértelművé tenni a 2022-es választásokon elszenvedett tehetetlenségét, azt a szörnyűséget, ami történt ezzel a nagyszerű, ártatlan, nárcisztikus pszichopatával, ezzel a moral insanityvel, ezzel a gané emberrel.
S talán el sem fogják hinni, de ezzel még nem ért véget a megpróbáltatások sorozata azon a végzetes napon, 2022 tavaszán.
Mert nem volt elég, hogy a gyerekek által behúzódott az az iksz, oda, ahová ő nem akarta (az árányhálácská, ugye, hirtelen átváltozott), de eljött az este, és kiderült, hogy a Fidesz–KDNP már megint kétharmaddal győzött.
Mit tehet ilyenkor egy szegény, ártatlan, tiszta lélek, aki a reterát mélyén lakik, na nem azért, mert muszáj neki, hanem mert ott érzi jól magát…
Egyet tehet.
Odamegy a fideszesek eredményvárójába, aztán ott úgy csinál, mint aki boldog, mint aki örül, mint aki erre várt, mint aki elégedett, mint aki soha, de tényleg soha nem akart a kétfarkúakra szavazni, sőt a gyerekei akartak a kétfarkúakra szavazni, de ő meggyőzte őket, hogy nem, nem az a jó választás, egyetlen egy jó választás van, a Fidesz, éljen a kormánypárt, éljenek a kormánypártok, nézzétek, gyerekek, a papa milyen jól érzi magát, a papa táncol mindenféle fideszessel, a papa a nagy győzelem éjszakáján is megmutatja, hová tartozik, a papa valaki, a papa fontos ember, hiszen itt lehet, az eredményváróban, a győztesek eredményvárójában, a papának bejött az élet, na nem a maga tehetségéből, hanem a mama okán, de ez most mindegy, győztünk, gyerekek, és a papa itt van a nagyok között!
