Az első alkalommal rendezett krasiczyni lengyel-magyar szabadegyetemen pénteken pódiumbeszélgetést tartottak a lengyel és a magyar rendszerváltásról, ennek legnagyobb sikereiről, illetve kudarcairól.
Szabó szerint az 1989-90-es rendszerváltás elhozta Magyarországon a polgári és a politikai szabadságjogok világát. Ez – mint mondta – a rendszerváltás legnagyobb sikerének nevezhető.
Kifejtette: az alapszabadságok visszanyerése azon korlátoktól való szabadulást jelent, amelyeket egy idegen hatalom és az általa működtetett struktúrák rákényszerítettek a magyar társadalomra. Ebben az értelemben a szabadság negatív felfogásáról beszélünk - jegyezte meg.
Az 1989 után következő harminc év kérdése az volt, hogy ebből a negatív szabadságfelfogásból mennyire vagyunk képesek pozitív, értékekkel telített magyar és közép-európai jövőt megalapozni – mondta Szabó.
Szerinte az adott időszakban a magyar gazdaság privatizációja és a piacgazdasági átalakítás neoliberális dogmák mentén zajlott, ennek pedig „sok hátulütője volt”. Pozitív következmény azonban mindenképpen az, hogy viszonylag korán, már a 90-es években elkezdődött a magánvállalkozások szabadsága, olyan cégek jelentek meg, amelyeket az alapítóik éppen most adnak át következő generációnak – mutatott rá Szabó.
A pódiumbeszélgetésen részt vevő Lukasz Jankowski politológus, a lengyel Radio Wnet szerkesztője úgy látta: Lengyelországban a rendszerváltás gyakorlatilag 2015-ig (a jelenlegi kormány beiktatásáig) tartott, a lengyelek csak akkor szabadultak „az átalakulásról megalkotott mítoszoktól”. Három ilyen mítoszt nevezett meg: az egyik szerint az államnak csupán „az éjjeli őr szerepét” kell betöltenie, nem kell beavatkoznia a gazdaságba, a másik szerint „a tőkének nincs nemzetisége”, a külföldi tőke gyakran jobban működik a hazainál, a harmadik szerint „a külföldi intézményeknek mindig igazuk van”, például a Világbanknak, a Nemzetközi Valutaalapnak van a legjobb receptje a lengyel gazdaságra.
Szabó Dávid szerint a három mítosz „a dátumok kis megváltoztatásával a magyar helyzetre is érvényesek”. Úgy látta: a Fidesz 2010-es választási győzelme után, amikor a gazdasági terhek egy részét a Magyarországon tevékeny nyugati nagycégekre is visszahelyezték, a kormány a külföldi fórumokon rendkívüli nyomással találta szembe magát. „Senki nem gondolja komolyan, hogy az új alaptörvényünkkel, a médiával kapcsolatos kritikák kizárólag a jogállam féltésén alapulnak. Ezek nagyrészt a tőkecsoportok nyomásgyakorlásának voltak köszönhetők, és ezzel még mindig szembesülünk” – értékelte.
Megjegyezte: jelenleg ezek a konfliktusok kissé elcsitultak, mivel a nemzetközi viszonylatban beindult a gazdasági növekedés, visszaállt a 2008-as gazdasági világválság nyomán megingott egyensúly.
Az EU országaiban végzett, a jövőbeli fejlődésre vonatkozó felméréseket felidézve Szabó elmondta: csak a kelet-közép-európai országokban az emberek többsége úgy látja, hogy a következő nemzedékek úgyanúgy, illetve jobban fognak élni, mint most. Lengyelország és Magyarország pedig az a két állam, ahol a válaszadók többsége egyértelműen úgy látja: a következő nemzedékek jobban fognak élni – emelte ki Szabó.
A péntek délelőtti programban szerepelt Kovács Istvánnak a lengyel-magyar történelmi párhuzamokat áttekintő előadása is. A történész, író, diplomata meghatározónak nevezte a két nemzet kölcsönös segítségét a második világháború alatt és 1956-ban. „Ha az Európai Unió ebből venne példát, nem alakulnának ki olyan kétséges helyzetek, amelyek tanúi vagyunk napjainkban” – jegyezte meg Kovács.
A csütörtök este kezdődött, négynapos szabadegyetemet a lengyelországi Waclaw Felczak Lengyel-Magyar Együttműködés Intézete szervezi. Részt vesz rajta több mint százötven magyar és lengyel egyetemista, szombaton több lengyel és magyar politikust, valamint a magyarországi Felczak Alapítvány képviselőit is a helyszínre várják.
