Alig több mint 18 évesen került Szegedre, 1990-ben már koreografált, 24 évesen pedig már művészeti vezető volt. Koreográfiáinak célja a történetmesélés, a kortársbalettot pedig egyből a sajátjának érezte. Speciális mozzanatokat érez a mozgásában, amivel reméli, hogy ki tud tűnni. „Ösztönös mozdulatok vannak bennem”. A mai napig koreográfusnak tartja magát, „de elkalandozik más műfajokba is”, azonban soha nem nevezné magát rendezőnek. Rosszul esnek neki a kudarcot, de tanul belőle.
„A táncalkotás, vagy a táncdarabok létrehozás az egyik legnehezebb műfaj” – mondta.
Tekintse meg a telje interjút:
