Mint az az őszi lengyelországi parlamenti választáskor kitűnt, a jobboldali Jog és Igazságosság párt vezette Egyesült Jobboldal (ZP) szövetségnek egy látszólag polarizált, de koordinált ellenzékkel kellett szembenéznie. Három nagy tömb állt fel a kormányoldallal szemben: a Polgári Platform pártot vezető Donald Tusk által megálmodott, magát polgári-liberális összefogásnak definiáló Polgári Koalíció (KO), a Szymon Hołownia-féle Lengyelország 2050-et és a Lengyel Néppártot összefogó Harmadik Út (TD), valamint az Új Baloldal és a Baloldal Együtt pártot összefogó, szimplán Baloldalnak nevezett blokk.
Fontos kitétel volt e modellben, hogy a Harmadik Útnak és a Baloldalnak nem mindenben kellett egyetértenie, együtt kommunikálnia az ellenzék legerősebb pólusát jelentő KO-val, ebben közrejátszhatott az is, hogy Donald Tusknak nem igazán magas a szimpátiaindexe. És nem kifejezetten a parlamenti többség megszerzése, sokkal inkább a minél szélesebb választói réteg megszólítása, aktivizálása lehetett a közreműködő erők célja. A néppárti szavazatokat a KO, a nagyvárosiak voksának egy jó részét a Baloldal gyűjtötte be, a vidéki jobboldali ellenzékiek pedig leginkább a TD mellé húzták be az ikszet. Az eredmény ismeretes, némi huzavona után Tusk alakíthatott koalíciós kormányt.
Úgy tűnik, ezt a kívülről elgondolt, kontrollált modellt Varsó után Budapesten is kipróbálhatják, de természetesen idehaza sem előzmény nélküli felállásról van szó. 2019-ben az ellenzéki összefogás pártjai az önkormányzati választáson addig kormánypárti bástyákat vettek be, áttörő sikert azonban nem értek el. A három évvel későbbi országgyűlési választásra ismét összefogtak, de a törvénytelenül érkező külföldi kampánytámogatás ellenére sem sikerült megszorongatniuk a Fidesz–KDNP-t. 2022-t követően egyre többen, szakértők, tanácsadók, ellenzéki politikusok is felvetették: százezres nagyságrendű az az ellenzéki szavazóbázis, amely nem kívánja annak a szövetségnek adni a voksát, amelyben közreműködik Gyurcsány Ferenc, a régi baloldal nekik nem lehet kormányzati alternatíva.
Habár a volt miniszterelnök a legelutasítottabb politikus, pártját a kormánnyal szemben álló oldal vezető erejeként tartják számon, és a parlamenti ellenzéki pártok többsége függ tőle. A DK holdudvara túlnyúlik a szervezet határain, az MSZP–SZDSZ-koalíciós együttműködéstől eredeztethető, erre utalnak a momentumos, párbeszédes kötődések, kapcsolati rendszerek. Akik ebből nem kérnek, azoknak kínál alternatívát az MKKP.
A teljes cikk a Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: Mandiner
