Szakács Árpád cikksorozata a kultúráról, ami a Magyar Időkben jelent meg hétről hétre, nagy vihart kavartak az elmúlt hónapokban. Az újságíró azért fogott bele a cikksorozatba, mert úgy látta, hogy egy nagy vita alakult ki a balliberális értelmiségi holdudvarban, hogy mennyire kell nekik együttműködni az általuk fideszes diktatúrának nevezett politikai vezetéssel. „Akkor még készültek a hatalom átvételére és a saját holdudvarukon belül is megpróbálták megfélemlíteni azokat, akik bármilyen formában együttműködnek a Fidesszel” – mondta. Továbbá úgy érezték, hogy egy diktatúrában élnek – tette hozzá.
Szakács Árpád szerint a kultúra területén nagyon régen jelen van a diszkrimináció, ami több mint 70 évre vezethető vissza. „Nem foglalkoztam a cikksorozat következményével, vagy, hogy ekkora felhajtás lesz körülötte, pusztán a felszínre akartam hozni azokat a tényeket és információkat, amelyek hálózatrendszer-szerűen be tudják mutatni azokat a folyamatokat, amik eddig valamiért a szőnyeg alá lettek söpörve.” A cikksorozatokból aztán egy könyv jelent meg A kultúra diktatúrája címmel.
Gajdics Ottó visszaemlékezett, hogy benne és Szakács Árpádban is mély felháborodás volt, de nem azért mert a művészek, alkotók pénzt kaptak az általuk diktatúrának nevezett rezsimtől – „kapjanak, alkossanak” – hanem azért mert itthon és külföldön is arról nyilatkoztak, hogy Magyarországon már nem lehet élni.
Gajdics Ottó a könyvbemutatón úgy fogalmazott: senki ne számítson vidám olvasmányra.
Tekintse meg a teljes interjút:
