– Lezárult a Nemzeti Színházban a baleset kapcsán folyó vizsgálat. Tudná összegezni ennek eredményét?
– Egy mondatban összefoglalható ennek eredménye: egyszemélyi felelősség nem állapítható meg. A körülmények alakulásának szerencsétlen volta eredményezte a sajnálatos eseményeket. Örülök, hogy ez lett a vizsgálat eredménye, mert nagyon fájt volna, ha valamelyik munkatársamra rá lett volna égetve a közvetlen felelősség.
– Több találgatás is született arról, hogy mi ment félre azon az estén. Volt szó szerencsétlen mozdulatokról, a díszlet nem eléggé biztonságos kivitelezéséről. Kijelenthető tehát, hogy egyetlen ilyen tényezőt sem lehet kiemelni a lehetséges okok sorából?
– Nem. A vizsgálat azt állapította meg, hogy több tényező szerencsétlen alakulása okozta a balesetet. A színház veszélyes üzem. Nyilván az igazgató és a rendező felelőssége, hogy minimalizálja a kockázatok lehetőségét, számát, de ezeket teljesen kiiktatni nem lehet, a színészeknek pedig meg kell tanulnia egy-egy díszletet használni.
A vizsgálat kitér a süllyedő színpadi elemek jelentette kockázatra, amelyeket egyébként a Rómeó és Júliában keveset használunk.
Ezek önmagukban is sokkal veszélyesebbek, mint maga az előadás díszlete. Sok kérdés merül fel – nemcsak a Nemzeti Színházban, hanem más intézményekben is – azzal kapcsolatban, hogyan lehetne ezt jobban csinálni, jogilag is megfelelően keretezni a helyzetet, kitalálni, milyen szabályok szerint működjünk. Mindenki hangsúlyozta viszont azt, ami a színházi dolgozóknak is egyértelmű, hogy ez tényleg egy veszélyes üzem.
A teljes cikket a Magyar Nemzet Online-on olvashatják.
