Zalaegerszen így ünnepelték a lírát: Zalaegerszegen versontó pontokon várták a városlakókat. A Dísz tér volt az egyik állomás, ahol színes krétákkal és verseskötetekkel készültek a szervezők. A járókelőket arra kérték, hogy kedvenc idézetüket írják az aszfaltra. Fürj György Radnóti Miklós Nyolcadik Ecloga című versét választotta. A szervezők egyik legfőbb célja volt, hogy felkeltsék a járókelők érdeklődését és versolvasásra buzdítsanak. Frend Lálszló szervező szerint a gondolatébresztő sorok hatására, akik erre járnak, kiszakadnak egy kicsit a szürke hétköznapok világából. A kezdeményezés sikerét igazolja, hogy fiatalok és idősek egyaránt krétát ragadtak, hogy a számukra legkedvesebb idézeteket néhány napra a főtér kövezetén megörökítsék.
Hasonlóan jó hangulatban telt el április 11-e Hajdúszoboszlón. Tisztességben megőszült felnőttek írták tele Hajdúszoboszló belvárosának kirakatait. Az üzletek tulajdonosai közül senki nem hívott rendőrt, sokkal inkább megköszönte a dekorálást. Valószerűtlennek tűnő látvány Hajdúszoboszlón. Elsőre úgy tűnik, mintha csínytevő gyerekek összefirkálnák a kirakatokat. És a legfurcsább, hogy senki nem szól rájuk. De nem gyerekek, és nem firkálnak. Felnőttek írnak versidézeteket a belvárosi kirakatokra a költészet Világnapján. A boltosok pedig ezen a napon kifejezetten örülnek a kultúrgarázdáknak. Fiatalok és régóta fiatalok dekorálták ki például a „János vitéz” kezdősorával az üvegportált. De az egyik helyi iskolában is a magyar vers körül forgott ma minden. A magyar költészetet megújító József Attila 1905. április tizenegyedikén született. Ugyanaznap ötödik születésnapját ünnepelte Márai Sándor.
A Költészet Napja országos ünnepségsorozatból Maglód is kivette a részét. Maglódon is megemlékeztek a Magyar Költészet Napjáról, ahol helyi civilek szeretnék felhelyezni az ország kulturális térképére a Pest vármegyei várost. Itt került elő ugyanis egy hagyatékból, Katona József Bánk bán című művének egyetlen hiteles kézirata. De itt ismerkedtek össze egymással Petőfi Sándor szülei: Petrovics István és Hrúz Mária is. A vasútállomás épülete Maglódon. Az 1910-es évek elején itt lakott egy Katona József nevezetű fiatalember, aki a drámaíró Katona József testvérének leszármazottja volt. Ládájában lapult egy kézirat, amit korábban talált valahol, és tekintettel a névazonosságra, magához vette. Ekkor még nem tudta, hogy irodalomtörténeti emléket ment meg. Utóbb ugyanis kalandos úton derült ki, hogy a Bánk bán eredeti kéziratát őrzi, azt, amit felmenő rokona arra a bizonyos kolozsvári pályázatra küldött el egy évszázaddal korábban. Maglódon egy civil szervezet most jobban megismertetné a történetet, ezzel is értéket adva a Pest vármegyei városnak. De nemcsak ez az egy irodalomtörténeti érdekesség történt Maglódon. A városba a 18. században betelepített szlovák ajkú családok között ugyanis találni egy Petrovics és egy Hrúz vezetéknevű famíliát, amelyek István és Mária nevű szülöttei itt találkoztak össze, és szerettek egymásba. Kettejük első közös gyermekét pedig Petőfi Sándor néven ismeri a világ. A maglódi civil szervezet a későbbiekben tematikus napok és további kiállítások szervezésével mutatná be a nagyközönség számára a helyi kulturális értékeket.
