Az ünnepélyes ceremóniára a királyi kápolnában került sor, ahol Koditek Pál helyi városvédő elmondta, a falak között egykoron Árpád-házi királyok és szentek éltek, a kápolna pedig a világ egyik legfontosabb építészeti különlegessége is egyben.
Szakács Árpád munkásságát Somogyi Győző festőművész, a nemzet művésze méltatta. Mint fogalmazott,
a díjazott az elmúlt évtizedek legfontosabb cikksorozatát jegyezte, amiben egyedülálló módon mutatta be az az ellenséges kulturális térfoglalást, ami Magyarországon végbement.
Hangsúlyozta: a globális erők a kultúrán keresztül próbálják a nemzeti létet, a nemzetállami kereteket megszüntetni, ezeket a törekvéseket pedig eddig egyedül Szakács Árpád merte feltárni és megjelentetni.
„Fontos, hogy a kitüntetett érezze, nincs egyedül ebben a harcban, rengetegen támogatjuk, ennek a kinyilvánítása a díj odaítélése is”
- tette hozzá Somogyi Győző.
Ezt követően Szakács Árpád a Nagyteremben, a magyar királyok tróntermében mondott ünnepi beszédet, ahol Csoóri Sándor, Csurka István és Németh László gondolatait idézte meg és helyezte jelenkori kontextusba.
Szerinte az elmúlt tíz év kulturális vonalon száz éves viszonylatban is kiemelt kudarcként értékelhető. Felhívta a figyelmet arra, hogy
„aki a kultúrát elengedi, az a nemzet jövőjét engedi el. Kultúra és identitás nélkül nemzetünk olyan, mint egy hit nélküli egyház. Életképtelen.”
Csurka Istvánra utalva azt mondta:
„A nemzetköziséget hirdető liberális, globális erők számára igen fontos, hogy ne alakuljon ki szolidaritás a nemzeti erők között. A nemzeti oldal mindaddig legyen széttagolt, amíg egyenként fel nem morzsolódott.”
Szakács Árpád szerint „a hatást tekintve a konzervatív oldal kiszorult a kulturális világból és a kulturális véleményformálásból, a nagy költségvetésű intézmények, lapok közéleti tematizálásra, vitákra alkalmatlanok.” Mint mondta:
„a konzervatív kulturális világ intézményeiből hiányzik a hatást elérő teremtő erő, az alkotó vágy. A magyar hírszolgáltatásokat szemlélve az értékes és szórakoztató, szellemiségében, értéktartalmában jobboldali beágyazottságú, érdekes és izgalmas, fiatalos fogyasztói szokások szerint is releváns események és hírek – hiánycikkek.”
Szakács Árpád Ravasz László püspök gondolataira hívta fel a figyelmet, aki szerint
„Nemzetednek akkor használhatsz a legtöbbet, ha kész egyéniséget bocsátasz szolgálatára és kész egyéniség csak akkor lehetsz, ha nemzeted szolgálatában találod fel életcélodat”.
Szakács Árpád hozzátette: „a református püspök által megrajzolt vízió volt a több mint ezer éves államiságunk alapja, ez volt a Szent Korona országának kiteljesedési fundamentuma, a Szent István-i államrend lényege, erőnk forrása, jövőnk biztosítása.”
Az újságíró összefüggéseket mutatott ki az 1918-1919-es összeomlás és a jelenlegi folyamatok között.
„1918 őszén először Budapest esett el, utána az egész ország. 2019 ősze intő jel 2022-re nézve. Másodpercekre vagyunk az utolsó órától. Tudomásul kell venni, hogy háborúban állunk. Ebben pedig csak egy győztes lesz. Vagy mi, vagy ők.”
– zárta beszédét az újságíró.
Az ünnepi eseményt Dörner György Kossuth díjas színművész Dsida Jenő Tekintet nélkül című versével zárta.
A Somogyi Győző által megrajzolt, Szakács Árpádnak odaítélt oklevelen ez áll: „A Societas Lancea Regis Lancea Regis Díj kitüntetésben részesíti és tagjai közé fogadja Szakács Árpád urat, a legbátrabb magyar újságírót, a Lovas István-sajtódíj első kitüntetettjét”. A díjazott továbbá megkapta a középkori magyar pénzverés egyik legszebb emlékét, az Esztergomban vagy Székesfehérvárott Szent István király által veretett Lancea Regis feliratú dénár korhű másolatát.
A Lancea Regis díjat mások mellett eddig olyan személyiségek kapták meg, mint Andrásfalvy Bertalan, Széchenyi-díjas magyar néprajzkutató, egyetemi tanár, művelődési és közoktatási miniszter, Kocsis István, író, történész, drámaíró, Ádám Barnabás honvéd koronaőr ezredes.
A 2008-ban alapított Societas Lancea Regis nevét a Szent István király által Esztergomban veretett első magyar ezüstpénzen olvasható köriratról kapta. A társaság fő célkitűzése az Árpád-ház, mint a szent királyok jelenkori kultuszának képviselete, jelvényeinek és szent ereklyéinek megismertetése, megvédelmezése és jövőbeni átörökítése.
Magyar Nemzet
