2024. 04. 14. Vasárnap Tibor napja
Jelenleg a TV-ben:

Vezércikk

Következik:

Svenk 07:30

Kultúra

Rákay Philip: Bárkinek lett volna lehetősége rá, hogy filmet készítsen Petőfiről, de nem tette

A magyar filmkészítők jelentős része tudatosan hősteleníti a történeteket, nem felemelni akarja a nézőt, hanem lelkileg a földbe döngölni – mondta a Most vagy soha! című új magyar filmdráma kreatív producere a Mandinernek adott interjúban.

  • Rákay Philip: Bárkinek lett volna lehetősége rá, hogy filmet készítsen Petőfiről, de nem tette

A március 15-én debütáló Petőfi-film kapcsán a nagybetűs filmszakmáról, ideológiai nyomulásról és a valódi katarzisról beszélgetett a Mandiner Rákay Philippel

Mandiner: Nem is olyan régen azt nyilatkozta, az 1990 után készült magyar filmek 70 százaléka kuka. Nem mondom, jól megágyazott a Most vagy soha!-nak a nagybetűs filmszakmában, a szaktársak között…

Rákay Philip: Engem a nagybetűs közönség érdekel, nem az úgynevezett nagybetűs filmszakma, ezért aztán kicsit sem bánom, ha sokan magukra veszik ezt a mondatot. Azt vallom, hogy minden filmnek és műalkotásnak jókora közös metszete kell legyen a befogadóval, vagyis a közönséggel, elvégre minden normális alkotó neki akar átadni, üzenni valamit. Ne akarja, hogy előbújjon belőlem a végzett művészetfilozófus, film- és színházesztéta, de ha a rendszerváltás után készült magyar filmek tömegét nézzük, ez a metszet a legtöbb esetben alig létezik, ami engem nézőként is rettenetesen zavar. A ballib filmes alkotók sokszor pusztán a maguk örömére, egyfajta öngyógyító csoportterápiaként öntik a közönségre beteg lázálmaikat, s amikor ez a kivert kutyát sem érdekli, akkor persze jön a mantra, hogy az ő magasröptű művészetüket nem érti a plebs, s meg sem érdemli az ő nagyszerűségüket. Ez pont ugyanaz az attitűd, mint amikor a magyar politika baloldala négyévente meglepődik és megsértődik a Fidesz kétharmados választási győzelme láttán, s elkezdi tudatlan vidéki bunkónak titulálni a kormánypártok szavazótáborát. Véletlenül sem gondolkodik el azon, vajon miért nincs közös metszet az ő kibillent értékvilága és a választói többség ízlése között. A ballib értelmiség pedig úgy végzi el a gyászmunkát, hogy fennhangon, magának ácsolt erkölcsi piedesztálról hirdeti: ők a nagybetűs filmszakma, mi pedig a kurzusfilmesek, ők a független-objektív értelmiség, mi pedig a propagandisták, hiszen értelmiségi és művész csakis baloldali lehet. Persze, persze, lapozzunk! Mindez azért bicskanyitogató, mert a haladár értelmiség az 1947 után a kommunisták által mesterségesen, gyilkos eszközökkel kisajátított és elfoglalt, elbitorlott kultúra, média, művészvilág privilégiumát, örök bebetonozását tekinti a természetes, ab ovo állapotnak. S amikor szerinte felborul a „rend”, mert például jobboldali filmkészítők is labdába rúghatnak, akkor persze azonnal felcsendül a kánonban gyalázkodás.

Van, aki művészfilmet készít, más közönségfilmet…

Egy kisebb nézettségű film is hordozhat fontos, össztársadalmi szinten is érvényes missziót, és egy nézett közönségfilm is lehet csapnivalóan értéktelen. A probléma akkor van, amikor sem valódi, építő küldetése, sem nézettsége nincs egy filmnek. A magyar filmkészítők jelentős része sajnos tudatosan hősteleníti a történeteket. Nem felemelni szereti a nézőket, hanem lelkileg a földbe döngölni...

Az ön által kárhoztatott filmesek milyen mozit készítettek volna Petőfiről?

Ez még gondolatkísérletnek is fájó lenne, amúgy eszükbe sem jutott, pedig bárkinek lett volna lehetősége az előző évtizedekben, hogy filmet készítsen Petőfiről, Mátyás királyról vagy gróf Bethlen Istvánról. Nem tették. A Viszkis rablóról bezzeg igen, mert kellenek a hősök, ugye… Egy-két szerencsésen hamvába holt próbálkozás akadt – gondoljunk csak a Szász János-féle Nándorfehérvár-projektre –, de hála Istennek ezekből a hungarofób, minősíthetetlenül bornírt ötletekből végül nem lett semmi.

A Kincsem például tetszett önnek? A közönség szerette.

Hozzáértő stáb készítette, ez vitathatatlan, de számomra hiányzott belőle az a fajta lélek, amivel egy történelmi témához szerintem nyúlni kell. De ha már a Kincsemet említi: folyamatosan azzal hergel a balos sajtó, hogy a Most vagy soha! a magyar film­történet legdrágább, legpazarlóbb produkciója, ami egyáltalán nem igaz. Reálértéken számítva ugyanis a 2015–2016-ban forgatott Kincsem a maga 3 milliárdos költségvetésével drágább volt, mint a Most vagy soha!, hiszen a filmes forgatási árak az elmúlt években több mint a duplájára emelkedtek. Arról már nem is beszélve, hogy a magyar államra a Kincsem forgatása után maximum a főhős kopott műbőr cilindere maradt, mi viszont felépítettünk és az államnak átadtunk egy többhektáros, évtize­dekre megépített díszletvárost Fóton – ami a 6 milliárdos költségvetés közel felét el is vitte –, és amelybe éppen most költözik be a Disney egy hatalmas produkcióval. Nem kevés bérleti díjért…

A Most vagy soha!-t március 14-étől vetítik a mozik. Mit fognak írni másnap az önnel nem szimpatizáló kritikusok?

Ákos egyik dalában ezt énekli: „Még megy az első rész, de a kritika már kész.” Hát, valahogy így. A saját negatív percepciójukat fogják kivetíteni a filmre, ami nem az alkotás valódi minőségéről, hanem rólam szól majd. Ha pedig hetek, hónapok múlva sikeres lesz a mozikban, akkor az a duma jön, hogy ennyi pénzből bárki meg tudta volna csinálni. Ez a szánalmasan ócska színjáték engem már régen nem érdekel. Egyben bízom, hogy a közönség szeretni fogja. Mi, akik megalkottuk, büszkék vagyunk a műre, mert erőn felül mindent elkövettünk azért, hogy élvezhető és egyben értékes történelmi kalandfilm legyen. Megkockáztatom, magyar filmbe talán soha senki nem fektetett ennyi energiát. És ez nem pusztán pénz, hanem emberi hozzáállás kérdése.

A katarzist haladárék ódivatúnak gondolják, mi viszont örök érvényűnek

A teljes interjút a Mandiner.hu-n olvashatják. 

Ezek is érdekelhetik

Legfrissebb híreink

Globál – Megvan, mit akar a Nyugat Oroszországtól + videó

Globál – Megvan, mit akar a Nyugat Oroszországtól + videó

Oroszország javát – vagy inkább javait akarja a pénzügyi háttérhatalom, és úgy tűnik kitart emellett az elhatározása mellett még akkor is, ha ezzel az atomháború szélére sodorja a A részletekről beszélt Boros Imre, közgazdász és Bogár László közgazdász a Globalban. Vigyázat a nyugalom megzavarására alkalmas tények hangzanak majd el. Szerkesztő-műsorvezető: Virághalmy Sarolta.

Műsorok

Svenk, a HírTV mozimagazinja

Svenk, a HírTV mozimagazinja

A hetente szombatonként 22:50-kor műsorra kerülő Svenkben Zavaros Eszter műsorvezető kalauzolja a nézőket a magyar filmipar múltjába, jelenébe és jövőjébe.
Sajtóklub - ajánló

Sajtóklub - ajánló

Aktuális kérdések, hétről-hétre! Fontos témák, kivételes vélemények! Minden vasárnap 19 óra 10 perctől órától jelentkezik Sajtóklub című műsorunk.
Vezércikk - ajánló

Vezércikk - ajánló

Vezércikk – a sajtóban ez az a műfaj, ami meghatározza az adott médium legfontosabb üzenetét, de ez már nem csak a nyomtatott sajtótermékek privilégiuma. Hétfőtől péntekig 20 óra 55 perctől gyakorló zsurnaliszták, szókimondó véleményvezérek elemzik a nap legfontosabb híreit.
Paláver - ajánló

Paláver - ajánló

A HírFM és a HírTV közös műsora a Paláver. Itt a hallgatók közvetlenül is részt vehetnek a műsorfolyamban. Minden hétköznap 15 óra 30 perctől. A műsor telefonszáma: +36 (1) 799 29 99.

Kapcsolódó tartalmak

Gálaesttel készül a Nemzeti Színház Bodrogi Gyula születésnapjára

Gálaesttel készül a Nemzeti Színház Bodrogi Gyula születésnapjára

Kilencvenedik születésnapja alkalmából nagyszabású gálaműsorral köszöntik Bodrogi Gyulát, a nemzet színészét, Kossuth- és Jászai Mari-díjas, érdemes és kiváló művészt, a József Attila Színház, a Vidám Színpad és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagját, a Nemzeti Színház társulatának tagját a teátrum nagyszínpadán hétfőn.
@ 2021 Hír TV ZRt. Minden jog fenntartva!