A papság, vagyis az egyházi rend a hét szentség egyike. Három fokozata van: a diakonátus (vagy más néven szerpapság), az áldozópapság és a püspökség. A diakónusok temethetnek, eskethetnek, keresztelhetnek és igét hirdethetnek, a papok pedig ezeken túl misézhetnek, gyóntathatnak és feladhatják a betegek kenetét is.
A leendő papokat a szeminárium utolsó évében diakónussá szentelik, majd általában egy év szolgálat után részesülnek az áldozópapság szentségében.
Rajtuk kívül - a II. vatikáni zsinat óta ismét - léteznek úgynevezett állandó diakónusok, akikből nem lesz áldozópap. Többnyire az ő feladatuk a peremen lévők segítése: ők szolgálnak a börtönökben, a kórházakban, a szegények és az úton lévők - zarándokok, menekültek - között. Az állandó diakónusok lehetnek családos férfiak, ebben az estben csak 35. életévük betöltése után szentelhetők fel.
A szentelés szertartása során a jelöltek ígéretet tesznek arra, hogy szolgálatukat Istennek tetsző módon fogják végezni, ünnepélyesen engedelmességet fogadnak a püspöküknek, majd a földre borulnak a teljes önátadás jeleként. A püspök ezután a fejükre teszi a kezét, átadva ezzel a papi hatalmat. Ezt követi a főpásztor szentelési imádsága.
A szentelési liturgiához hozzátartozik, hogy a püspök átadja az újonnan felszentelt diakónusoknak az evangéliumos könyvet, a papoknak pedig a szentmise ünneplésére előkészített kenyeret és bort.
Az újonnan felszentelt papok a szentmise további részében a püspökkel együtt miséznek. Az első újmisés áldást az új papok püspöküknek adják a szentmise végén, első miséjüket pedig általában azon a településen mutatják be, ahonnan származnak.
Magyarországon a római katolikus egyház 2017-es statisztikai évkönyve, az Annuarium Statisticum Ecclesiae szerint 2061 pap szolgál, 1683 egyházmegyés és 378 szerzetes pap.
MTI
