A Centenáriumi Turulszobor, Matl Péter szobrászművész alkotása.

– Ismerjük a stációkat, a sátoraljaújhelyi magyar kálvária fájdalmas stációit is ismerjük. Mégis újra járjuk a keresztutat. Gyógyírt, vigaszt, reményt és biztatást akarunk. Tudjuk, hogy ezt csak a keresztút végén kaphatjuk meg – kezdte beszédét a miniszterelnök a Trianon 100. évfordulója alkalmából állított turulszobor avatóján. A kormányfő ünnepi beszédében kiemelte:

csak így és itt emelkedhetünk a fájdalmak fölé. Oda kell eljutnunk, ahol minden megvilágosodik és minden értelmet nyer. Fel kell jutnunk oda, ahonnan megláthatjuk a jövőt. Ezért vagyunk ma itt.

A kormányfő kiemelte, hogy a magyaroknak ezredéves magasságban van a történelemhorizontja. Innen szét lehet tekinteni, innen messzire lehet látni. – Jobbra Kassa, arra Szatmárnémeti, mögöttünk Munkács. Ha nem a szemünkkel nézünk, hanem a szívünkkel, még messzebbre is elláthatunk. Egészen az idők kezdetéig. Látjuk, amint a nagy sztyeppe vándorló népeinek százai eltűnnek, és odavesznek a történelem porfelhőiben. Látjuk, hogy mi, magyarok se el nem tűntünk, se oda nem vesztünk, hanem a latin, a germán és szláv népek gyűrűjében különálló minőségünket megőrizve hazát alapítottunk.

Megnyitottuk szívünket a kereszténység előtt, Isten igéjét meghallottuk, megfogadtuk, és állva tettük, ha tettük

– emlékezett vissza beszédében Orbán Viktor. A miniszterelnök leszögezte: minden ember azonos állapotban születik, és semmi sem emel fel, csakis az alázat, semmi sem taszít le, csakis a gőg és a gyűlölség. Ma is ezen a fundamentumon áll a hazánk. A nyugati birodalmi rohamokat rendre kivédtük. A keleti pogányok pusztító csapásait kihevertük.

– Nekünk sikerült, ami a többi sztyeppei népnek nem. Kiharcoltuk, megszerveztük, magunkhoz igazítottuk és megtartottuk helyünket Európában. Négyszáz éven át, négy Trianonnyi időn keresztül erős és független álom volt a magyar. Azután háromszáz éven át, három trianoni időn keresztül küzdöttünk az Oszmán Birodalom ellen. Mélyen bent a Balkánon, aztán a déli végeken

– emlékezett vissza történelmi küzdelmeinkre Orbán Viktor, majd a török vészre emlékezve úgy folytatta: bár Buda másfél Trianonnyi időn át török kézen volt, rajtunk mégsem tudtak átgázolni. Majd elbukott felkelésekkel és szabadságharcokkal súlyosbított kétszáz év, két Trianonnyi idő után mégis egy nagy európai birodalom társnemzeteként léptünk be a XX. század kapuján.

– Tisztelt hölgyeim és uraim! Bár az évszázadok alatt magyarok százezrei estek el a csatatereken, láthatta az egész világ, hogy a magyar nemzeten nem fog se a golyó, se a kardvas. Ha le is verik a lábáról, újra és újra feláll. Most jöttünk el a magyar anyák tere mellett. A magyarok kálváriáján az asszonyoknak külön hely jár. Ez jól is van így, mert mindig az asszonyok pótolták a vérveszteségeket. Hol országvédő katonák, hol országépítő mesteremberek hadait adták a hazának. Mindig azt adták, amire éppen szükség volt. Asszonyainknak köszönhetjük, hogy a túlélés és az országépítés művészete a génjeinkben van. Nekik köszönhetjük, hogy mi vagyunk a túlélés európai bajnokai. Dicsőség a magyar asszonyoknak – méltatta a nőket a miniszterelnök.

Orbán Viktor kitért a magyar nép által kiharcolt függetlenségre.

– Nem lettünk német tartomány, se török vilajet, se szovjet tagköztársaság. A kitörölhetetlen bizonyítékok, templomok és katedrálisok, városok és főterek ma is ott állnak mindenütt. Hirdetik, hogy mi, magyarok egy nagy kultúraépítő és államszervező nemzet vagyunk

– mondta a miniszterelnök. Orbán hozzátette: végül az ezeréves történelmi Magyarországot a budapesti összeesküvések hátba döfték. Hadseregét megbénították és szétzüllesztették. Az egyetlen honmentésre alkalmas államférfit meggyilkolták. Az országot az ellenségeink a bolsevikok kezére adták. A Nyugat megerőszakolta Közép-Európa ezeréves határait és történelmét.

– Bennünket védhetetlen határok közé szorított, természeti kincseinktől megfosztott, erőforrásainktól elrekesztett, országunkból siralomházat csinált. Erkölcsi aggályok nélkül rajzolták újra Közép-Európát, ahogy újrarajzolták Afrika és Közel-Kelet határait is. Ezt nem fogjuk elfelejteni nekik soha – emlékeztetett a kormányfő a trianoni békediktátumra.

– És amikor azt hittük, ennél már nem süllyedhet mélyebbre a gőgös francia és brit, a II. világháború után szívfájdalom nélkül dobtak oda bennünket a kommunistáknak. A lengyelek, a csehek, a szlovákok azt kapták jutalmul, amit mi büntetésül. Legyen ez örök tanulság a közép-európai népek számára. Sokan jelentkeztek már, hogy szívesen elföldelnék Magyarországot. Volt, aki a németeket akarta megfosztani egy szövetségestől, volt, aki a Habsburgokon akart bosszút állni, volt, akit a haszonszerzés vezetett és volt, aki mindig is gyűlölte a magyarokat. Ők kapaszkodtak össze, hogy eltüntessenek bennünket a föld színéről. De mi makacs népség vagyunk, sohasem voltunk hajlandók részt venni a saját temetésünkön. A dédapáink sem adták föl. Nem térdeltek le és nem kértek kegyelmet. Talpon maradtunk, és kibírtuk. Kibírtuk a vagonokat, a náci lágereket, a szovjet gulágot, a kitelepítéseket, Csehszlovákiát, Jugoszláviát és Ceausescut. Ma már nincs se Csehszlovákia, se Jugoszlávia, se Szovjetunió. Nincs már se brit, se francia birodalom. S ami megmarad belőlük, az éppen most vergődik bosszút álló gyarmataik multikulturális szorításában – emlékezett vissza a kormányfő a II. világháború utáni időkre egészen a rendszerváltozásig.

Orbán Viktor kiemelte:

a történelem igazságtételét a legnagyobbak sem kerülhetik el. És ahogy igaz, hogy összenő, ami összetartozik, úgy igaz, hogy ami nem tartozik össze, az szét is esik.

– Jól mondták száz évvel ezelőtt, mi még ott leszünk azok temetésén, akik bennünket akartak sírba tenni. Mi magyarok viszont maradunk, akárhogy fordul is a szél, megmaradunk, mert itthon vagyunk, itthon vagyunk, és ezért megmaradunk. A magyarság az emberi szív módjára a hol összehúzódik, hol kitágul, de lényegében 1100 éve ott él, ahol a nagy államalapítóink kijelölték a helyét. Őrizzük a Kárpát-medencét, amely küldetésünk is. Minden megszülető magyar gyermek újabb őrhely is. Mi nem szabdaljuk, nem gyötörjük, nem árusítjuk ki, hanem megtartjuk a Kárpát-medencét. Egy olyan nép önbizalmával és tartásával kell élnünk, amely tudja, hogy többet adott a világnak, mint amit kapott tőle. Teljesítményünk följogosít bennünket a történelmünk folytatására. S nekünk, maiaknak azt is tudnunk kell, hogy voltak már rosszabb határaink is, mégis itt vagyunk – szögezte le a miniszterelnök, arra utalva, hogy a magyarságot nem lehet kiűzni a Kárpát-medencéből.

Orbán Viktor emlékeztetett: Csehszlovákia és Jugoszlávia helyett kaptunk szlovákokat, szlovéneket, horvátokat, szerbeket.

Azzal a Szlovákiával, Szerbiával, Horvátországgal és Szlovéniával, amely büszke nemzeti mivoltára, örömmel építjük a közös jövőt.

– A történelem megadta az esélyt, talán az utolsót, hogy a közép-európai népek új korszakot nyissanak, a nyugatról és keletről fenyegető veszéllyel szemben megvédjék magukat és együtt emelkedjenek föl. Az elmúlt tíz évben bebizonyítottuk a szomszédainknak, a magyar nemzetrészek életereje összeadódik, az nem csak nekünk jó, hanem nekik is. Csak az államnak van határa, a nemzetnek nincs. Ez a törvény. Van, aki megértette, és van, aki nem. Akik még nem, jobban tennék, ha sietnének, mert fogytán az idejük – jelentette ki a kormányfő.

Orbán Viktor kiemelte, hogy az elmúlt száz év során, még soha nem volt ilyen erős Magyarország, mint most. Főként az elmúlt tíz esztendő fejlődésének időszakát hangsúlyozta, melynek köszönhetően ismét vannak szövetségeseink, jó szomszédaink.

A béke és a biztonság szigete vagyunk, ugyanakkor nagy erő birtokosai is, mely erő felelősséggel jár, amivel mi magyarok tisztában vagyunk.