Közleményük szerint 1904 végén, amikor elkészült a víztorony, a város főterén, a Széchenyi téren az utcai csapok "szökőkutakká lettek rögtönözve", és hozzá katonazenekar játszott. Szombaton este az évforduló alkalmából rendezett ünnepségen szökőkút és katonazenekar nem lesz, de gyönyörű fényekbe öltözik az Öreg Hölgynek nevezett ipartörténeti műemlék. Este fél héttől fényfestéssel ünneplik a víztorony 120. születésnapját.
Szeged szabad királyi város 1903-ban hirdetett pályázatot egy ezer köbméteres víztorony felépítésére, melyet Zielinszki Szilárd építészmérnök terve nyert, aki egyedüliként vélte vasbetonszerkezettel megoldhatónak a feladatot.
A döntéshozók igen nagy bátorságára kellett ahhoz, hogy e pályamű mellett döntsenek, hiszen ekkoriban Magyarországon még nem üzemelt vasbeton víztorony.
Az építészmérnök mind a víztorony tartórendszerét, mind a tárolómedencét vasbeton szerkezettel oldotta meg: az ezer köbméteres vasbeton hengert – az akkor újszerűnek számító anyagból készült – oszlopokból és gerendákból álló forgásszimmetrikus rúdszerkezet tartja. Ekkora műtárgy tervezéséhez és segítőtársak is kellettek: az épület szecessziós homlokzatát Korb Flóris tervezte, a kivitelezést pedig Freund Henrik és fiai építő vállalkozók végezték.
A 110 ezer korona költségű beruházáshoz a város nem rendelkezett elegendő önerővel, ezért hosszúlejáratú bankkölcsönnel teremtették meg a munkálatokhoz szükséges pénzügyi feltételeket. Az építéshez szükséges engedélyeket 1903. december 15-én adták ki, s egy év múlva a víztorony már el is készült. A pályázat elnyerésétől a torony elkészültéig mindössze másfél év telt el, amely az akkori kivitelezési lehetőségeket és körülményeket figyelembe véve önmagában is óriási teljesítmény.
A víztornyot és az azt körülölelő Szent István teret 2005-2006-ban újították fel uniós támogatással.
