Az elmúlt fél évben, a magyar–izraeli diplomáciai kapcsolatok újrafelvételének 30. évfordulója alkalmából rendezett magyar kulturális évad keretében már mintegy harmincezer izraeli vett részt a több tucat programon, melyek a klasszikus zenétől a népzenén és az operetten át a gasztronómiáig és a magyar filmhétig íveltek, valamint színházi, cirkuszi, irodalmi és kortárs képzőművészeti élményt is nyújtottak a közönségnek – foglalta össze Benkő Levente nagykövet a rendezvénysorozat részeként a múlt héten Tel-Avivban bemutatott opera-, illetve operett-előadásokat köszöntő beszédében.
Jelen lenni akkor, amikor, ismét Benkő Levente szavait idézve „Sába királynője hazaérkezik”, az egy olyan pillanat, ami egyszeri és megismételhetetlen, figyelembe véve azt is, hogy a Magyar Állami Operaház a fennállása óta először szerepelt Izraelben. A helyi sajtóban több méltató cikkre is akadtam, kritikai észrevételeket is találtam; ezek egy részét én is jogosnak érzem, mármint hogy az előadás kissé öszvérre sikerült, hiszen nem a teljes színpadi, hanem egy jelmezes ugyan, de vetített díszletű, koncertszerű előadást láttunk. De ha nem is volt tökéletes a színpadkép, mindezt felülírta a zene minősége. Goldmark Károly remekműve az első felvonásban még hagyott némi kétséget, de a második felvonás „megvette” a közönséget. Nekem a leghitelesebbnek a Salamon királyt alakító Szemerédy Károly tűnt, és ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül.
A legszebb méltatás, amit találtam, az Izraelinfón jelent meg, Álef Bet tollából: „Kedd este végre megértettem, hogy anyukám anno miért járt operába Budapesten. Még töredékességében, félszcenikus előadásában is lenyűgöző volt Goldmark Károly Sába királynője (rendező: Káel Csaba) a pesti Opera vendégjátékában a tel-avivi operában. Igazi köszönet érte, bárkit is illet, hogy ekkora élménnyel gazdagított. És nem csak engem: majd tízperces megérdemelt bravózás, ováció, vastaps volt az előadás végén, ilyet Izraelben igazán ritkán látni.”
Fotó: Bach Máté
Csütörtök este és péntek délben a Budapesti Operettszínház tartott két, szintén telt házas előadást. Jávori Ferenc Fegya Menyasszonytánc című klezmeroperettjének bemutatásával (rendező: Béres Attila) nemcsak a szerző, hanem az Izraelben élő kárpátaljai zsidó közösség álma vált valóra, amely évek óta várta ezt a pillanatot. Klezmerzenekarával maga Jávori Ferenc is végig a színpadon volt, és később, hozzá hasonlóan mi is meghatódtunk, látva őt rokonai, gyerekkori barátai gyűrűjében.
Alex Simoni, a Kárpátaljai Zsidók Világszervezetének egyik vezetője is szólt a közönséghez, és azt is elmondta, hogy reméli, további külföldi fellépésekre hívják majd az eddig csak Magyarországon népszerű Menyasszonytáncot. Maga az előadás mindkét szereposztásban szívhez szóló volt, látszott a művészeken is, hogy mélyen átérzik: különleges helyen, különleges közönségnek játszanak. És, ha már megengedtem magamnak, hogy az opera-előadásból megnevezzem, aki a legjobban tetszett, itt is egy nevet emelnék ki, Szendy Szilviét, aki mit sem változott, ugyanolyan szerethető volt Janka szerepében, mint a 2006-os premier óta bármelyik előadásban.
Régmúlt és viszonylag közelmúlt. Egy tragikus kimenetelű bibliai történetet és egy harmincas évekbeli kelet-európai, mondhatni hétköznapi kálváriát láthatunk, amelyik ugyan nem fullad tragédiába, de befejezése mégsem mondható teljesen felhőtlennek. Ez a két előadás bevonzott a tel-avivi operába három telt házat, nagyjából négy és fél ezer érdeklődőt, ráadásul mindezt három nap alatt. Adjuk hozzá ezt a számot a már említett harmincezerhez. Ennyien viszik hírét a magyar kultúrának Izraelben, és lesz még folytatás, hiszen az évad október végéig tart.
