A felhívás célja, hogy rátaláljanak azokra a lappangó, magánkézben, vagy archívumok feldolgozatlan anyagaiban rejtőző, eddig nem látott fotográfiákra, amelyek a második világháború budapesti ostroma (1944. december 25-től 1945. február 13-ig) során készültek - áll a kezdeményezés szervezőinek hétfői közleményében.
A szakemberek várják mindazok jelentkezését, akik birtokában olyan fotóemlék van, amely 1944-ben készült az ostrom alatt álló városban, vagy bármilyen módon kapcsolódik Budapest ostromához, mivel ebből az időszakából alig áll rendelkezésére olyan ismert fotó, amely a civil lakosság, a pincékbe húzódott, romok között túlélő budapestiek mindennapjait mutatná be. Hasonlóan ehhez, a budapesti gettóból is elenyészően kevés fotográfia maradt fent, mint ahogy a málenkij robotra hurcoltak sokaságának története sem dokumentált kellően. A Fortepan és az Eidolon Centre képmentési programjával arra tesz kísérletet, hogy ezt a hiányt pótolja.
A kezdeményezés szervezői a képek tulajdonosait arra kérik, hogy vegyék fel a kapcsolatot a Fortepannal a cég Facebook-oldalán, vagy email címén. A képek formátumtól függetlenül egyaránt értékesek lehetnek, ezért negatívok, papírképek, családi albumok és újságkivágások beküldőire számítanak. A képeket a program keretében digitalizálják, és az eredeti példányokat minden esetben visszaadják a tulajdonosoknak.
Amennyiben valakinek tudomása van olyan, nem saját tulajdonában lévő képanyagról, amely az ostrom alatt készült, esetleg olyan fotográfusról, aki a jelzett időszakban fényképezett, de nem tudja, mi lett ezeknek a fotóknak a sorsa, ezeket az információkat is szívesen veszik a szervezők, valamint várják azoknak a közgyűjtemények a jelentkezését is, akik olyan eddig nyilvánosságot nem kapott, vagy nem digitalizált anyaggal rendelkeznek, amely az ostrom mindennapjait mutatja be, vagy ehhez a témához kapcsolódik.
A képeket 2025 őszén, Budapest ostromának 80. évfordulójára emlékezve a Fortepan és az Eidolon Centre által szervezett kiállításon tervezik bemutatni.
1944 végére és az azt követő időszakban rendkívüli erővel sűrűsödött össze a magyar társadalmat évtizedeken át megosztó sokirányú feszültség és a második világháború végjátékának drámája. A Budapesten rekedt civileknek néhány hét alatt át kellett élniük a város jelentős részének pusztulását, a zsidó lakosság gettóba terelését és tömeges likvidálását, a nyilas terrort, a német és orosz katonai megszállók durva beavatkozását az életük menetébe, a magyar államiság szétesését és egy új világ születését. Mindezt légópincékbe szorulva, mindennapos életveszélyben, bizonytalanságban és kiszámíthatatlan erőszakhullámok között, nélkülözve, áram, víz és élelmiszer nélkül. Az ostrom vége sokaknak az életet, másoknak pedig egy új rabság kezdetét jelentette - áll a közleményben.
