A XXI. Század Intézet gondozásában megjelent G. Fodor Gábor legújabb, formabontó kötete. A politikai filozófus a többi között olyan kérdésekre keresi a választ mint, hogy:
„Képes vagyok-e felismerni, hogy a siker nem a sikerrel kezdődött, vagy hogy nincs olyan történelmi szükségszerűség, hogy ami volt, az most már mindig is lesz? Rájövök-e, hogy a normák meghatározásáért folytatott harcot nem direkt, hanem narratív módon kell megnyerni, mert csak a történetek számítanak, a sztorin múlik minden?”
G. Fodor Gábor szerint a magyar jobboldal elmúlt 20 évének legfontosabb tanulsága egyetlen mondatban sűrűsödik össze: „Ahhoz, hogy sikeres légy, szenvedned kell(...)Most sokan vagyunk. Nagyon sokan. Soha se voltunk még ennyien és soha se voltunk még ennyire sikeresek. Ez is erő. El lehet innen rugaszkodni. Nagy szükség lesz erre a tapasztalatra, ha kemény idők jönnek.”
A szerző szerint a politikai gondolat néhány egyszerű kérdésre igyekszik válaszolni: kik vagyunk mi és mit akarunk? Kik ők és mit akarnak? Mi a helyzet és mi a teendő? G. Fodor úgy véli fontos feltenni ezeket a kérdéseket, ugyanakkor mindez mit sem ér, ha a kormányon lévők nem tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ne veszítsék el az emberek bizalmát, és ez csak eredmények felmutatásával lehetséges.
„Bármilyen kiábrándító természettörvénye is ez a politikának, attól még igaz: az emberek csak akkor maradnak melletted, ha eredményes vagy, ha mindannak, amit teszel, lesz eredménye. A bizalom tehát az eredménytől függ.”
G. Fodor Gábor a kötet bemutatóján úgy fogalmazott: a gondolatháborúk szükségszerűek és elkerülhetetlenek. A politikai filozófus szerint - legyen szó politikáról vagy művészetről - a tépelődés az alkotói folyamat elkerülhetetlen része. Ez az, ami új gondolatokat teremt. „Gondolat nélkül pedig nem lehet utat vágni a kilátástalanságban” – tette hozzá:
„Az értelmiségi a tépelődésből csinál művészetet. Erről szólnak Kondor Béla festményei, vagy Weöres Sándor megnyilvánulásai. A belső küszködésből születik valami jó dolog. Az alapvető különbség, hogy a politikusnál nem látjuk, nem láthatjuk a tépelődés fázisát, a művésznél viszont igen.” – mondta el a szerző.
A bemutatón résztvevő Molnár Tibor Attila „Trapp kapitány” zenész hozzátette: „a színpadon határozottan kell kételkedni”. A népszerű művész a gondolatok fontossága kapcsán megjegyezte: zenészként számtalanszor megtapasztalta, hogy valaki elültetett benne egy gondolatot, ami utána beindította az alkotói folyamatot.
A kötetet méltatta Ókovács Szilveszter, az Operaház főigazgatója is: „Valamennyiünkben háború dúl(...) a gondolatháború azonban a gondolkodó emberekben van jelen”, látni kell azonban, hogy vannak végrehajtó típusú emberek, akiket bíztatni kell, hogy jelezzék kételyeiket, mert így sikeresebbek lehetünk.
G. Fodor Gábor szerint lehet rosszul gondolkodni, a lényeg a gondolkodás akarása. Ugyanakkor létezik gondolatbűn: ez pedig a kishitűség. Annak a hitnek a hiánya, hogy mi is lehetünk másolásra érdemes modell. Aki kishitű, az már el is veszítette a gondolatháborút – állítja a szerző.
