A református püspök a budapesti, Hold utcai református templomban hívek nélkül megtartott istentiszteleten arról beszélt, az idei ünnepen különösen bátorító, hogy a feltámadt Istennel a templomon kívül is, bárhol, bármikor lehet az életben találkozni.
Ezen az ünnepen most nem kilépni kell a hétköznapi életünkből, hanem engedni, hogy bejöjjön oda Jézus. "Nem szenteskedő pillanatokat kell összehozni valahogy profán körülmények között, hanem engedni kell és lehet, hogy részesüljünk Isten erejében, szeretetében" - mondta.
"Akkor is, amikor elfogy a türelmünk, mert ami sok, azért az mégiscsak sok, lezárásban, korlátozásban, megpróbáltatásban". Akkor is, amikor éppen elfog a reménytelenség, hogy "valahogy mindig megoldhatatlan az élet" - sorolta, hozzátéve, a feltámadt Isten "különösen akkor vár bennünket, amikor betegségre, halálra gondolunk", akkor szólít meg és mondja újra és újra, "ne félj, előtted megyek!".
Jézus akkor is "előtted megy, amikor megtalálod a másikat, a másik ember kezét, szívét, szemét". "Amikor egyszer majd megint kíváncsisággal, érdeklődéssel és megértéssel tudunk nézni arra, akit nem szeretünk, akit akadálynak látunk az életünkben, vagy amikor a munkánk nemcsak a befektetett energiánknak megfelelő eredményt hozza, hanem áldás lesz rajta, áldott munka lesz".
Balog Zoltán szólt arról is, az ember általában az életében legalább egyszer elgondolkodik azon, hogy van-e rajta, az emberen kívül más létező is, aki több, mint ő és aki érdemben befolyásolja az életét.
"Amikor pedig az életünk egyensúlya megbillen", akkor "egész életünkkel kérdezünk, akkor magunk vagyunk a kérdés". Mert "amikor azt kérdezzük, hogy hol van Isten, valójában arra gondolunk, hogy hol van ő, aki "talán választ tud adni a kérdésre, hogy mi lesz velem, mi lesz velünk".
A találkozáshoz azonban jó helyen kell keresni Istent. Nem a holtak között, mondja az angyal a Jézus sírjához érkező asszonyoknak. Pedig hányszor és hányan keresik ott, a holtak között, abban, ami elmúlt, ami egy letűnt kultúrának tűnik, abban, ami emlék, történelem, ami csődöt mondott, nem sikerült - sorolta.
"Ott keressük Istent, ott várjuk tőle a magyarázatot", hogy "hol voltál, amikor itt kellett volna lenned?". "De ott hiába keressük." Hozzátette: az angyal nem is a templomba küldi a tanítványokat és az asszonyokat. A templom ugyan "jó hely" a találkozásra, de néha talán el is idegenít, talán túl magas a küszöbe azoknak, akik nem szoktak hozzá. Akik pedig hozzászoktak, azt hihetik, hogy liturgikus helyzet nélkül legfeljebb "másodosztályú" lehet Isten és ember találkozása.
A megfeszített és feltámadott Jézus azt üzeni tanítványainak, hogy induljanak vissza Galileába, ahonnan jöttek, majd ott látják meg őt. Galilea nem volt megszentelt hely, rossz híre volt, a hitetlenség, a pogányság vidékének számított. De az volt az "életük tere", ezért várta oda őket Jézus. És "minket is oda vár", a saját életünkbe.
"A mi világunk, a mi kis országunk nem elátkozott hely, nem a pogányok földje, és a mi életünk ide vár". Ahogy a bölcs tanító mondja, Isten mindig ott van, ahova beengedik. "Így lesz templommá az életünk, a mi Galileánk" - tette hozzá Balog Zoltán húsvétvasárnapi beszédében.
Balog Zoltán: A világ a bajban, a járvány idején sincsen egyedül
Idén mélyebben átélhetjük a kétségbeesést, de az új élet reményét is. Erről beszélt a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke az MTI-nek.
Balog Zoltán úgy fogalmazott: a húsvét üzenete az, hogy a világ a bajban, a járvány idején sincs egyedül, és aki megalkotta, képes arra is, hogy megszabadítsa, hogy újjáteremtse.
Hozzátette: Jézus Krisztus feltámadásának valósága újra és újra időszerű üzenetet hordoz, mert most is új kezdetre, feltámadásra várunk.
HírTV, MTI
