A szakértők ehhez visszakövették a szivar alakú égitest röppályáját.
A számítások többek között egy három hónappal ezelőtti új felfedezésnek köszönhetően váltak lehetségessé – közölte kedden a heidelbergi Max Planck Csillagászati Intézet. Ekkor jöttek rá a tudósok arra, hogy az Oumuamuából időnként gázok távoznak, amelyek hatása nagyon gyenge rakétameghajtáshoz hasonlatos. Ez jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy kiszámolják a test röppályáját – olvasható az Astrophysical Journal című szaklapban.
A Coryn Bailer-Jones vezette kutatócsoport egy 1,3 milliárd csillagra vonatkozó adathalmazt elemzett ki. Az adatokat az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia missziója során gyűjtötték.
Többek között azt is megállapították, mekkora hatással volt más csillagok vonzóereje a csillagközi objektum röppályájára.
A kutatócsoport 6,3 millió évre követte vissza az Oumuamua útját.
A keresés azonban még nem zárult le: 2021-ig még részletesebb adatokat hoznak nyilvánosságra újabb több millió csillagról, amelyek pontosabb információval szolgálhatnak a nyolcszáz méter hosszú Oumuamua eredetéről.
A Hawaii Egyetem csillagászai 2017. október 19-én észlelték a Naprendszeren nagyon nagy sebességgel áthaladó objektumot. A kutatók Oumuamuának, azaz hawaii nyelven elsőként érkező távoli üzenetnek nevezték el az égitestet. Ezt tartják a tudósok az első olyan ismert üstökösnek, amely egy másik csillag körüli bolygórendszerből érkezett a Naprendszerbe.
Felfedezése után mintegy 2,5 hónapon át volt látható nagy teljesítményű, földi bázisú teleszkópok segítségével. A kutatók folytathatták a munkát az összegyűjtött információk alapján, de a szivar alakú égitestet nem láthatják többé.
A szakértők szerint a 2015 BZ509 jelű égitest rögtön a Naprendszer 4,5 milliárd évvel ezelőtti keletkezése után csatlakozhatott bolygórendszerünkhöz egy másik csillagrendszerből. Júniusban hivatalosan üstökösnek nyilvánították az Oumuamuát.
