„Tisztelt Szurkolók! Kedves Barátaim!
Szeretnélek tájékoztatni Benneteket az elmúlt hónapok történéseiről.
A nyár elején határozott tervem volt a jövőmmel kapcsolatban: vissza akartam térni az európai labdarúgásba!
Szükségét éreztem, hogy karrierem végéhez közeledve még egyszer megmutathassam Nektek – akik szeretnek, és azoknak is, akik már kételkedtek képességeimben –, hogy érek még valamit, ezen a szinten is.
Feltett szándékom volt, hogy vagy egy magasan jegyzett bajnokságba, vagy egy olyan klubba igazoljak, amelynek a nemzetközi porondon is vannak ambíciói.
A nyár hosszú volt, és én türelmesen vártam a megfelelő ajánlatra, de legnagyobb bánatomra nem kaptam ilyet.
Majdnem mindegyik bajnokságból akadtak érdeklődők, de konkrét ajánlatig sajnos sehol nem jutottunk el. Nagyon sokan dolgoztak azon, hogy ez sikerüljön. Nekik is szeretném megköszönni a munkájukat!
Aki ismer, tudja, hogy ahogyan a pályán, úgy az életben is mindig őszintén, tiszta szívvel élek. Teljesíteni pedig csak úgy tudok, ha bíznak és hisznek bennem.
Mivel a pénz velem kapcsolatban régen is, most is központi téma, egy dolgot fontos tisztázni. Amikor a fejembe vettem, hogy visszatérek, tisztában voltam vele, hogy az eddigi bérem töredékét kereshetem meg Európában. Ezért kész is voltam a kompromisszumra, mert tudtam, hogy ezért nekem is áldozatot kell hozni.
Szívemhez közeli és szép befejezése lett volna a karrieremnek a holland élvonal, de sajnos ez sem jött össze, mert az érdeklődők között nem volt olyan klub, amelyikkel egyezett volna az ambíciónk.
Így hát maradt az Al-Ittihad Kalba, amely már a nyár elejétől, folyamatosan keresett, nagyon szeretett volna a soraiban tudni, és várt Rám! Az elmúlt két évet itt töltöttem, így tudtam, mit várhatok ettől a bajnokságtól, és mivel az előbb leírtak alapján nem volt más lehetőségem, kézenfekvőnek tűnt, hogy itt folytatom tovább!
Szeretném megköszönni a Ferencváros vezetőinek és játékosainak, hogy lehetővé tették számomra, hogy a nyár folyamán velük készülhessek!
Lépnem kellett, mert nem várhattam tovább. Marco Rossi szövetségi kapitány – érthető módon – csak akkor látja helyemet a válogatottban, ha van csapatom.
Nekem pedig – ahogy mindig, úgy most is – Magyarország és a magyar válogatott az első számú klubom!
Az itt leírtakon kívül nem tudok, és nem is szeretnék már mást mondani, próbáltam őszintén feltárni a nyáron történteket, és tájékoztatni mindenkit, akit érdekel a sorsom!
Tisztelettel,
Dzsudzsák Balázs”
(Forrás: nso.hu)
