"Nem mehetnek be. Majd a meccs előtt egy órával. Ez a parancs. Ott egy pad, oda le tudnak ülni" - mutat az ajtónálló a távolba, ahol tényleg lócák sorakoznak, pár méterrel odébb meg a debreceni stadion kocsmája áll - nyitott ajtókkal. Bemenni ide sem lehet, kint kígyózik a sor.
A 32 fokos kánikula megtette hatását, a szurkolók egy része iszik, másik fele a futball örök kellékét, a tökmagot köpködi. A hangulat visszafogott, a kiesés szó sokszor hallatszik, de senki sem úgy beszél erről, mintha ez valóban megtörténhetne az elmúlt másfél évtized legeredményesebb magyar klubcsapatával.
Pedig de, megtörténhet, hiszen az utolsó bajnoki meccs élet és halál kérdése a Paks ellen. A képlet nagyon egyszerű volt: a DVSC győzelme esetén egészen biztosan az NB I-es mezőny tagja marad, minden más eredmény - tehát már a döntetlen is - a Loki kiesését jelentené. Ez az, amiről senki sem akar hallani, de ez az, amely fenyegető tényként hetek óta ott van a Debrecen együttesének feje fölött.
Ahhoz, hogy egyáltalán legyen miről beszélni, az utolsó pillanatban vissza kellett hozni az egykori debreceni sikeredzőt, Kondás Elemért, aki óriási hajrával próbálta meg az NB I-ben tartani a Lokit.
Ehhez az is kellett, hogy ezen a héten szerdán a Debrecen 1-0-ra nyerni tudjon idegenben a Mezőkövesd ellen. Garba gólja a borsodi városban az utolsó pillanatban esett, ha az a gól nincs, ezt a Paks elleni meccset már NB II-esként kezdte volna a DVSC. Azért az sem kis teher, hogy a 33. forduló előtt is úgy indult el a labda Debrecenben, hogy a hazai csapat a 11., azaz a kieső helyen áll. Ott állt szerda estétől mostanáig. Mindenkinek ez járhatott a fejében - még akkor is, ha tényleg a saját kezében volt a sorsa a Debrecennek.
Garbát amúgy ez a gól sem lökte a kezdőcsapatba - csak a kispadon kapott helyet. Nem úgy Tőzsér Dániel, akinek ez volt az utolsó NB I-es meccse, mert a héten bejelentette, hogy befejezi a labdarúgást. A kezdés előtt mindenki azt találgatta, mennyien jönnek el erre a találkozóra.
Van, aki azt mondta, hogy tízezernél is többen lesznek, van, aki csak legyintett, hogy a kánikula és a strand fontosabb az ittenieknek, mint a foci, van, aki nem mondott semmit, csak nézett maga elé. Ezzel el is telt az első óra, amit Debrecenben töltöttünk, az idő is nekünk dolgozott, szóval, bemehettünk.
Bent a kezdésre összejött 9000 néző, amely nagyon messze volt a telt háztól, de még a felet sem érte el. Kicsit furcsa volt ezt látni, mert mikor, ha nem most kellett volna az egész városnak a csapat mellé állni. Mielőtt elindult volna a játék, elbúcsúztatták Tőzsér Dánielt, akit megható videóüzenetben köszöntött két volt csapattársa, Kevin De Bruyne és Thibaut Courtois.
Aztán Berke játékvezető jelt adott a kezdésre, a DVSC-n pedig a legelső pillanattól fogva látszott, hogy iszonyatos nyomás alatt játszik. Az 1. percben Szécsi gondoskodhatott volna arról, hogy a láncok lekerüljenek a hazaiak lábáról, de lövését védte a Paks kapusa. A hírek közben folyamatosan jöttek, szinte mindenki felszisszent, amikor megtudta, hogy a Kisvárda egy korai góllal vezetést szerzett Diósgyőrben. Ez tovább egyszerűsítette a debreceni helyzetet, mert a Várda ezzel semmiképpen sem állt kiesésre.
A Debrecen folyamatosan támadott, de a Paks is az életéért küzdött, ettől lett izgalmas a meccs. A 17. percben aztán - debreceni szempontból - nem várt fordulat következett. A Paks egyik kósza ellentámadásakor Osváth a jobb oldalon átcselezte magát Kundrákon, majd jobbal beadta a labdát. Érkezett az egykor Debrecenben játszó Könyves, aki Ferenczi és Szatmári mellett a kapuba fejelt.
Ezzel a góllal megszerezte a vezetést a Paks, ami egyszersmind azt is jelentette, hogy a Debrecennek két gólt kellett volna rúgnia a bennmaradáshoz. Ebből az első nem sokkal a vendéggól után megszülethetett volna, de Adeniji a kihagyta a kihagyhatatlant.
A debreceni B-közép - amely erre a meccsre fehér trikóban érkezett - mindent megtett, hogy kimozdítsa az egyre idegesebb DVSC-t, de a Paks nagyon kulturáltan és higgadtan futballozott. A DVSC erőlködött, rúgta a szögleteket, de sok tudatosságot nem lehetett felfedezni a játékukban. Így jött el a 43. perc, amikor a Paks egy pillanat alatt szabadult ki, három az egy ellen vezették rá a labdát a hazai együttes kapujára. Hahn fejezhette volna be góllal az akciót, de kihagyta, mert a labdát a debrceni kapusba rúgta. Ha ez bemegy, valószínűleg vége a dalnak, de nem ment be. A közönségnek ekkor fogyott el a türelme, zúgott az "Ébresztő" kórus. Az első félidő lepergett, egy félidőnyire és két gólnyira volt a bennmaradástól a Debrecen.
A szünetben üveges tekintetű, elkeseredett szurkolók néztek maguk elé. Már ahhoz sem volt energiájuk, hogy a kocsmába kimenjenek. "Ha ez kell a megtisztuláshoz, akkor inkább essünk ki" - mondta az egyik debreceni drukker. Társai azonnal nekitámadtak. "Mi a biztosíték arra, hogy egy év múlva feljutunk? Ott a Vasas, a Győr, a Szeged, a Pécs." Ebben maradtak.
A közönség a második félidő elején még egyszer megpróbálta feltüzelni a Lokit. Kondás edző kettőt cserélt, de a Debrecen játékát továbbra is az esetlegesség jellemezte. Időnként néma csend ülte meg a stadiont. Mit gondolhattak azok a drukkerek, akik látták a Debrecent a Bajnokok Ligája főtáblán a Liverpool, vagy a Fiorentina ellen futballozni. Mi járhatott azoknak az eszében, akik az elmúlt 15 évben hétszer ünnepelhettek bajnokságot a DVSC-vel. Minden egyes lepergett perc közelebb hozta azt, amit Debrecenben senki sem akart elhinni.
25 perc volt hátra. A B-közép egyre hitehagyottabban énekelt. Egyszer-egyszer felhangzott még, hogy "Szurkoljon mindenki", de ebben már egyre kevesebben hittek. A 69. percben viszont már a közönség sem bírta cérnával és a meccs folyamán először hangzott el az a rigmus, amely ehelyütt idézhetetlen.
Így ment ez a találkozó 74. percéig, amikor teljesen váratlanul egyenlített a Debrecen. A Paks kapusa, Rácz kifutott egy előrevágott labdára, de nem tudta azt megszerezni. Mellette ott volt Osváth, a vendégek védője, de ő sem tudta elrúgni a labdát, amely így Trujuc elé került. A DVSC játékosának innen már nem volt nehéz dolga, a kapuba lőtt. 1-1, hangrobbanás, de ez még mindig kevés volt a Debrecennek.
Kondás Elemér 10 perccel a vége előtt küldte pályára Garbát, aki Mezőkövesden győztes gólt szerzett. A 84. percben a vendégcsapat kis híján újabb gólt szerzett, de Balogh 18 méterről leadott lövését védte Kosicky. A Paks minden idegszálával az időhúzásra koncentrált, ami az ő helyzetükben teljesen érthető volt. Akik viszont abban reménykedtek, hogy az ajándékba kapott debreceni gól feltüzeli a hazaiakat, tévedtek.
Az utolsó percekben a Loki mindent egy lapra feltéve támadott, ívelgetett. A nézők ekkora már teljesen kivetkőztek magukból, többen a partjelzőt dobálták - sikertelenül. A 89. percben Rácz megint bődületeset hibázott, de Garba nem tudta 7 méterről megszerezni a hőn áhított második gólt.
A bíró 4 perces hosszabbítást jelzett. A Loki ebben még egy kapufát is lőtt, sokan azt hitték, hogy a labda a gólvonal mögé érkezett. Nem így történt. Amikor a hosszabbítás is lepergett, az addig feltételes módban elmondott "Kieshet a Debrecen" mondat valósággá vált. Óriási dráma ez a hazaiaknak, ez világosan látszott, amikor a síró játékosok a fűre borultak.
Az igazi skandalum ezután következett.A kiesés miatt dühös debreceni B-közép tagjai a pályára rohantak és a Loki futballistáiról lerángatták a mezeket. Egészen elképesztő volt, hogy mindez megtörténhetett. A rohamrendőrök érkezése terelte csak vissza a lelátóra a drukkerket.
