2024. 05. 23. Csütörtök Dezső napja
Jelenleg a TV-ben:

Vezércikk

Következik:

Híradó 15:00

Pár hónapja még nem ismerték, most az elnöki cím esélyese

2017. április 24., hétfő 22:00

Meglepetést okozott a francia választásokon Emmanuel Macron centrista jelölt sikere. Az eredmények alapján úgy tűnik, van igény a politikai vérfrissítésre Franciaországban, de Macron eredményéhez ellenfelei hibái is sokat hozzátettek.

Hétfő hajnalban zárult le a francia elnökválasztás első fordulója, amelyet máris az ötödik francia köztársaság legfordulatosabb választásának neveznek. Az elnökválasztás második fordulójába bekerült (a 2002-es választások óta először) a szélsőjobboldali Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen, az igazi meglepetés azonban Emmanuel Macron eredménye, aki 24 százalékkal az első helyen végzett.

Nem is annyira kívülálló

Eredménye azért meglepő, mert Macron pár hónapja még alig számított ismert politikusnak, ráadásul nem valamelyik nagy párt, hanem egy alig két éve alapított mozgalom színeiben indult. Még folynak a találgatások, mi vezethetett a sikeréhez: szerepet játszhatott az, hogy az újdonság erejével lépett fel, hogy se nem bal- se nem jobboldali politikát hirdetett, de az is, hogy egyszerűen jókor volt jó helyen – baloldali riválisai egymást ejtették ki, jobboldali ellenfelei pedig csúnya botrányokba keveredtek.

Macront nem lehet teljesen outsidernek nevezni, hiszen 2012 és 2015 között még miniszteri tisztséget is viselt (Francois Hollande kormányában az egyik legfontosabb tárcát, a gazdasági, ipari és digitálisügyi miniszteri posztot kapta meg). Politikai pályája előtti karrierje nem predesztinálta a sikerre: Macron korábban a francia gazdasági minisztériumban dolgozott elemzőként, majd 2008 és 2012 között a Rothschild befektetési banknál dolgozott.

Minisztersége alapján szintén kevesen gondolhatták, hogy nemsokára az elnöki cím fő esélyese lehet: legismertebb intézkedése a munkaügyi törvény módosítása volt, ami lehetővé tette a munkáltatók számára a 35 órásnál hosszabb munkahét bevezetését. A döntés országszerte sztrájkokhoz vezetett, Macront pedig szembeállította a Szocialista Párt bal szárnyával. Ez is közrejátszhatott abban, hogy miniszterségének lejárta után ki is lépett a pártból, megkezdte a saját mozgalma szervezését.

Lehet más a francia politika

Az alig két éve alakult En Marche! („Mozgás!”, emellett ismert Szövetség a Politika Megújulásáért néven is) nevű új párt számára a legtöbb elemző kudarcot jósolt, ennek ellenére mára 200 ezer tagja lett. Ahhoz még korán van, hogy egyértelmű választ kapjunk arra a kérdésre, mi az oka Macron és új pártja hirtelen sikerének. A The Local France által megkérdezett szavazók többsége azt válaszolta: remélik, hogy Macron képes lesz a politikai rendszer megújítására.

Emmanuel Macron egy párizsi kampányrendezvényen december 10-én
Emmanuel Macron egy párizsi kampányrendezvényen december 10-én
Fotó: Eric Feferberg / AFP

„Megújíthatja a politikát”; „Újítani akar, nem csak javítgatni a meglévő rendszert”; „Dinamikus és modern”; „Meg akarják tisztítani a politikát” – ilyen és ehhez hasonló állítások dominálták a The Local rögtönzött közvélemény-kutatását. Az En Marche! valóban a változást hangsúlyozza már a nevében is, már alakulásukkor is azt a célt fogalmazták meg, hogy úgymond „demokratikus forradalmat” vezetnének a berögzült politikai klikkek és a politikát behálózó üzleti érdekek ellen. Ebből a szempontból elképzelhető, hogy Macron a fennálló rendszerrel elégedetlen szavazókat hatékonyabban szólította meg, mint Marine Le Pen és a Nemzeti Front. Bár a populista és EU-szkeptikus pártok hagyományosan erősek a protestszavazatok becsatornázásában (jó példa erre a német AfD), úgy tűnik, Le Pen és pártja jóval régebb óta kulcsszereplője a francia politikának, mint Macron és az En Marche!, vagyis sokak szemében sokkal inkább a politikai elit és a rendszer részei.

A The Localnak nyilatkozó szavazók sokan dicsérték az En Marche! „inkluzivitását” is, és azt, hogy Macron programja „nem részrehajló, mindenki számára kínál valamit”. Az En Marche! tényleg nem egy hagyományos párt, a tagjainak nem kell például tagsági díjat fizetni, és nem kizáró ok, ha valaki az En Marche! mellett más pártnak is tagja. A párt emellett hangsúlyozottan centrista, elvetik a jobb-bal felosztást. „Nem érdekli, ha egy ötlet jobb- vagy baloldalról jön, ha jó, akkor észre kell veszi” – mondta Macron egyik támogatója, jelezve, hogy ennek a koncepciónak van támogatottsága Franciaországban.

Homályos program

Külföldi elemzők szintén ezt a vonást emelték ki: mint írják, Macron programja nem tartalmaz különösebben vitatható, radikális elemeket, csak olyan programpontokat, amiket többé-kevésbé mindenki el tud fogadni. Ellenfelei a kampány alatt éppen ezért kritizálták a legtöbbet: szerintük a programja nem elég konkrét, különösen, ami a törvényhozás reformját illeti. Macron elmondása szerint „nem pártstruktúrákra épülő” rendszert szeretne. Ez a kiábrándult szavazók számára jó hívószó, de egyelőre nem teljesen világos, milyen rendszert szeretne a mostani helyett.

Macron konkrétabb ígéretei között szerepelt egy 50 milliárd eurós szakképzési program elindítása, a megújuló energia támogatása és több infrastrukturális beruházás. Megígérte még többek között a vállalati és jövedelemadók csökkentését, a nyugdíjak befagyasztását, egyéves „kulturális bérlet” kiutalását az iskolásoknak, valamint a nagyobb oktatási szabadságot.

Botrányok is segítették

Macron esélyeit növelhette többi ellenfele elutasítottsága is: a választás első fordulójának végére sokak számára valószínűleg ő maradt az egyetlen szóba jöhető jelölt. Az elnökválasztás első fordulóját nagyjából úgy írhattuk le, hogy Macron mellett két mainstream és két radikális jelölt csapott össze. A két radikális jelölt, Le Pen és a szélsőbaloldal által támogatott Jean-Luc Mélenchon együtt a szavazatok 31 százalékát kapták, de mindkettejük elutasítottsága igen magas (21,4 százalékkal Le Pen került be a második fordulóba, ahol a várakozások szerint alulmarad egy mérsékelt jelölttel szemben). A maradék 69 százalékért komoly küzdelmet folytattak a politikai skála közepén elhelyezkedő pártok – a közelmúltig úgy tűnt, hogy Le Pennel szemben a konzervatív UMP és a Szocialista Párt állíthat majd jelöltet.

Macron esélyeit azonban már korán növelte, hogy a szocialisták előválasztásán meglepetésre nem Manuel Valls korábbi kormányfő, hanem Benoit Hamon nyert. A szocialista politikus radikális baloldali programot hirdetett, pedig ekkorra Mélenchon már elindította saját mozgalmát. Ezzel el is vitte a szocialisták baloldalibb szavazóit, akiket Hamonnak nem is sikerült visszaszerezni, a mérsékeltebb szavazók pedig átpártoltak a szintén volt szocialista Macronhoz, akit a sajtóban ekkor neveztek először esélyesnek. (Hamont már az előválasztások előtti mérések is esélytelennek tartották a második fordulóra, vasárnap valóban csak negyedik lett, ráadásul Mélenchon is megelőzte.)

Három hónappal a választások előtt tört ki az úgynevezett Penelope-gate. A sajtóban megjelent információk szerint az UMP-s Francois Fillon feleségét, Penelope-ot nyolc éven át mintegy félmillió eurós fizetésért alkalmazta asszisztensként, de az állást valójában nem töltötte be, tényleges munkát nem végzett. Az ügy nyomán a párizsi ügyészség sikkasztás, hivatali bizalommal való visszaélés és csalás gyanújával vizsgálatot indított. A kampányt Le Pen sem úszta meg botrány nélkül, februárban a rendőrség házkutatást tartott a Nemzeti Front székházában, mert a párt a gyanú szerint fantomalkalmazottakat foglalkoztatott, akik után nagy összegeket hívtak le jogtalanul az Európai Parlamenttől. (Ezt a módszert egyébként több európai szélsőjobbos párt is alkalmazhatta az EP-ben, 2015-ben az AEMN nevű pártcsalád tagjaival kapcsolatban merültek fel hasonló vádak, a csoport jobbikos tagja, Kovács Béla ellen az OLAF csalás miatt nyomozást is indított).

Egy kérdéskörben viszont Macron nem képvisel centrista álláspontot, ez pedig az Európai Unióhoz való viszony. Macront az összes jelölt közül a leginkább integrációpártinak írták le. Ez azonban az EU-ból való kilépést támogató Marine Le Pennel szemben inkább előnyére válhat. Tény, hogy a francia társadalom rendkívül kritikus az EU-val szemben: egy tavalyi felmérés szerint a franciák 61 százaléka rossz véleménnyel van az EU-ról, ami több, mint az EU-t nem kedvelők száma a brexitnépszavazás előtt Nagy-Britanniában. Ez azonban nem jelenti azt, hogy sokan kilépnének az unióból: a kilépés ötletét a franciák közel kétharmada elutasítja.

@ 2021 Hír TV ZRt. Minden jog fenntartva!