Irán most nyeri meg az iraki–iráni háborút

Hosszú cikkben elemzi az iraki helyzetet a New York Times bagdadi tudósítója, Tim Arango. Úgy tűnik, Irak kliensállammá változtatásával Irán képes lesz első számú stratégiai célja megvalósítására, a Perzsa-öböltől a Földközi-tengerig terjedő síita tömb létrehozására – Irán ezt a célt még az iraki–iráni háború idején fogalmazta meg, de eddig Irak, majd a NATO meg tudta akadályozni. Bár a NATO, Irán és Irak elvileg egy oldalon állnak az Iszlám Állam elleni küzdelemben, Arango szerint Irakon keresztül Irán Szíriában és Libanonban éppen velük szemben érvényesíti az érdekeit. Mindez nem csak Irakon belül, az egész régióban súlyos feszültségeket eredményezhet.

Döntetlennek tűnt

A szerző emlékeztetett rá, hogy a 80-as években, az iráni forradalmat követően – amely során megdöntötték a sah diktatúráját, és hatalomra került a perzsa államot máig uraló iszlám teokrácia – a Szaddám Huszein vezette Irak támadást indított Irán ellen. Szaddám célja a síita forradalmi rendszer megdöntése és a határ menti területek megszerzése volt, azonban a kezdeti sikerek után az irániak kiszorították az iraki csapatokat, és benyomultak Irak területére. A háború második szakaszában már az új iráni vezető, Homeini ajatollah tett kísérletet arra, hogy a síita többségű Irakból kliensállamot csináljon, és Irakon keresztül exportálja az iszlamista forradalmat a Közel-Kelet más országaiba, de ő is kudarcot vallott, köszönhetően többek között az amerikai fegyvereknek, amiket Irak kapott az irániak megállítására.

Iraki katonák Moszul ostroma előtt

Fotó: Ahmad Al-Rubaye / Europress/AFP

Az 1988-as békekötésig állóháború folyt, végül az iraki–iráni háború lényegében döntetlennel végződött. Bár a harcok mintegy egymillió emberéletet követeltek, stratégiai céljait egyik ország sem tudta elérni. Mostanra azonban úgy tűnik, hogy Irak 2003-as amerikai megszállása, az elhibázott kivonulás és az Iszlám Állam elleni háború nyomán Irán végül mégis eléri azokat a célokat, amit még az 1980–88-as háborúban kitűztek, mivel Irak egyre inkább iráni befolyás alá kerül.

„Elkészül egy új épület? Valószínűleg Iránból szállították a téglákat. A kábítószert, amit unatkozó iraki fiatalok fogyasztanak, előzőleg a szellős iráni határon át csempészték be. És ez még csak a jéghegy csúcsa. Az Irán által szponzorált milíciák az ország egész területén folyosókat alakítanak ki, hogy embereket és fegyvereket juttassanak el a szíriai és libanoni proxy-csapatoknak (azaz Irán által felfegyverzett, az iráni érdekeket képviselő szövetségeseiknek). A bagdadi közhivatalokban, a legtekintélyesebb tisztviselők között is Irán áldása kell ahhoz, hogy valaki megtarthassa a hivatalát” – sorolja a példákat az iráni befolyás növekedésére Tim Arango.

Hasonlóan fogalmaz a tavaly leváltott Hosjar Zebari volt iraki pénzügyminiszter is, aki nemrég dominánsnak nevezte az iráni befolyást. Szerinte leváltásának fő oka az volt, hogy az iráni külügy amerikai kapcsolatai miatt nem bízott benne.

Évtizedes cél

Irán stratégiai célja régóta az, hogy befolyását kiterjessze a „síita félholdnak” nevezett régióra (ez Bahreintől Szíria és Libanon síiták lakta területéig terjed. A Földközi-tenger térségében Irán talált is megbízható síita szövetségeseket: a szíriai  Aszad-rezsimet és a libanoni Hezbollahot. A befolyási övezet kialakításának azonban mindig útjában állt Irak. A Szaddám-féle Baasz Párt, a szunnita kisebbség egy klikkje által vezetett állam természetes ellensége volt Iránnak. Miután 2003-ban az amerikaiak megdöntötték Szaddám diktatúráját, abban reménykedtek, hogy olyan demokratikus rendszert tudnak létrehozni, amely továbbra is ellenáll majd az iráni fundamentalizmusnak, terjeszkedési törekvéseknek.

Ez azonban csak ideig-óráig volt így. A demokratikus választásokon rendre síita vezetőket választottak meg, akik egyre szorosabbra fűzték a kapcsolatokat Iránnal. Amikor az Iszlám Állam (azaz egy szélsőséges szunnita szervezet) elfoglalta az ország egyharmadát, Irán katonai és gazdasági segítségnyújtás címén minden eddiginél komolyabb befolyást szerzett Irakban. A háború idején, írja Arango, megerősödött az iráni cégek befolyása, sok helyen alapvető közfeladatokat, például a szemétszállítást is nekik szervezték ki, miközben a boltok polcait is elárasztották az iráni áruk.

Az Iszlám Állam által uralt területek 2015-ben. A terrorszervezet nagyrészt a szunnita többségű területeket foglalta el Irakban és Szíriában

Fotó: MN-grafika

Ennél is fontosabb viszont, hogy állandóvá vált Irakban az iráni katonai jelenlét. Az iraki–iráni határ sok helyen gyakorlatilag megszűnt, az áruk mellett ellenőrizetlenül haladnak át az országon katonai konvojok, köztük csapatszállítók. Az elmúlt években számos iraki síita milícia alakult meg, hogy felvegyék a harcot az Iszlám Állam ellen, amelyek nagy részét Irán fegyverezte fel és képezte ki. Több jel mutat arra, hogy ezek a csoportok állammá válhatnak az államban, hasonlóan a Libanonban működő, de Iráni befolyás alatt álló szervezethez, a Hezbollahhoz. Ezek a milíciák az elmúlt években több tévécsatornát is elindítottak, amelyek Iránt az irakiak védelmezőjének állítják be, és egyre erősebben kampányolnak az amerikaiak katonai jelenléte ellen is. Az iraki vezetés feletti iráni befolyás növekedését jelzi, hogy tavaly a parlament törvényben rögzítette, hogy a milíciákat az Iszlám Állam elleni háború végeztével sem fogják leszerelni.

Előre a Földközi-tengerig

Annak, hogy Irán egyre erősíti a katonai befolyását, nem csak Irakon belül vannak következményei. Tulajdonképpen Irak egy ugródeszkát jelent a már említett „síita félhold” feletti befolyás erősítésére. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy Irán Irakon keresztül szabadon tud fegyvert és katonákat szállítani libanoni és szíriai szövetségeseinek, köztük a Szíria feletti kontrollért harcoló Bassár el-Aszadnak is. A szíriai rezsim megsegítésére Irán régóta küldött fegyvereket ilyen-olyan csatornákon, nemrég azonban Irakon keresztül egy közvetlen korridort tudtak létrehozni Szíriáig. A közelmúltban egy új határátkelőt hoztak létre Irak és Irán között, amit teljes egészében az irániak ellenőriznek. Ezen volt, hogy egy nap alatt 200 teherautó is áthaladt, árukat, fegyvereket és önkénteseket – az iráni Forradalmi Gárda katonáit – szállítva Szíriába.

Mindez néhány évvel ezelőtt elképzelhetetlen lett volna: a NATO számára a Közel-Keleten mindig is prioritást jelentett Irán elszigetelése síita szövetségeseitől. Most azonban az a bizarr helyzet alakult ki, hogy Irak egy elvileg NATO-szövetséges országot (amelyben ráadásul NATO-katonák is állomásoznak) használ arra, hogy rajta keresztül támogassa a Hezbollahot (amelyet a NATO terrorszervezetként tart nyilván) és az Aszad-rezsimet (akikkel szemben szankciókat tart érvényben a teljes nyugati világ, és akik ellen nemrég Donald Trump rakétacsapást rendelt el). Kevés dolog mutatja jobban, hogy az Iszlám Állam megjelenése mekkora káoszt okozott a Közel-Keleten.

Tim Arango szerint ebből a káoszból most úgy tűnik, egyértelműen Irán kerül ki megerősödve, miközben Irak többé nem lesz önálló szereplő a régióban. Amennyiben igaza van, a 14 éve megkezdődött iraki kaland történelmi kudarc lesz az Egyesült Államok számára. Az iraki szerepvállalás eddig 4500 amerikai életébe és több mint egybillió (10¹²) dollárba került, de egyetlen célját sem érte el, csak a rivális Irán számára kaparta ki a gesztenyét.

Vallási tisztogatástól tartanak

Amennyiben az iráni befolyás és a síita uralom egyértelművé válik Irakban, az az országon belül ismét hatalmas feszültségeket idézhet elő. Kicsiben ez a konfliktus már lezajlott az iráni határ közelében fekvő Dijála tartományban. Miután 2014-ben a vegyes síita és szunnita lakosságú régiót megszállta az Iszlám Állam, Irán számára prioritást jelentett a tartomány felszabadítása. A következő hónapokban az Iránban kiképzett milíciák kiszorították a szunnita szélsőségeseket a tartományból, ezután viszont több beszámoló szerint a szunnita lakosság ellen lényegében vallási tisztogatás indult. Szemtanúk otthonok elkobzásáról és felgyújtásáról, emberrablásokról és gyilkosságokról számoltak be a Human Rights Watch önkénteseinek.

Az iráni befolyás eközben vallási vonalon is erősödik a síiták két szent városa, Nadzsaf és Kerbala környékén, ahova a közelmúltban tömegekben érkeztek az iráni zarándokok, miközben helyi politikusok röplapokon terjesztik az iráni papság üzeneteit.

Ali Hámenei ajatollah, az Iráni Iszlám Köztársaság legfelsőbb vezetője és mögötte balra Hásemi Rafszandzsáni közös imája

Fotó: Europress/AFP

Mindez azért is aggasztó, mivel már az Iszlám Állam kezdeti iraki sikereinek az oka is nagyrészt az volt, hogy a szunnita kisebbség úgy érezte, a bagdadi síita vezetés másodrendű állampolgárokként kezeli őket, ami miatt sokan a szunnita szélsőségesek felé fordultak. Ez alapján nem nehéz arra következtetni, hogy Irakban az Iszlám Állam legyőzésével sem szűnnének meg az akár erőszakos felekezeti konfliktusok.

Ezért léphettek a kurdok

Ennél is súlyosabb válsággóc lehet Iraki Kurdisztán. Irakban a síita és szunnita arabok mellett az észak-iraki autonóm tartományban élő kurdok alkotják a harmadik jelentős érdekcsoportot: bár szunniták, a kurdok kezdettől fogva szemben álltak az Iszlám Állammal, és felkészültek rá, hogy addigi autonómiájukat függetlenségre váltsák, szeptemberben népszavazást terveznek a független kurd állam kikiáltásáról. A szavazás tervét egyelőre Bagdad és a NATO országai sem támogatták, a kurd elnök, Maszúd Barzani azonban elkötelezett a függetlenedés mellett.

Maszúd Barzani, Iraki Kurdisztán iráni születésű elnöke – kényes helyzetet teremthet a kurd tartomány elszakadása Fotó: Time

Nehéz megtippelni, hogyan reagálna Bagdad egy sikeres népszavazásra, de az biztos, hogy ha az országban növekszik Irán befolyása, az a kurdokkal szembeni feszültséget is növelni fogja. A helyzet már csak azért is rendkívül kényes, mert maga Barzani is iráni kurd származású, sőt, az Irán területén rövid időre függetlenné vált kurd köztársaságban született, apja pedig fegyverrel harcolt az iráni hadsereg ellen. Egyébként annak, hogy Barzani ennyire sürgeti a függetlenedést, fontos oka lehet az iráni befolyás növekedése is Irakban.

Trump kemény fellépést ígért

Az iráni befolyás növekedése nemzetközi szinten is kockázatokat rejt magában. Donald Trump megválasztása előtt keményebb fellépést ígért Irán ellen, a héten pedig új szankciókat jelentett be Iránnal szemben. Az erősödő feszültséget jól mutatják a júniusi iráni katonai felvonulások, ahol a résztvevők „Halál Amerikára, halál Izraelre” jelszavakat skandáltak.

Irakban persze nem mindenki örül az iráni befolyás növekedésének, vannak, akik az Egyesült Államokban látják az egyedüli szövetségesüket. Tim Arango szerint már az amerikai csapatok 2011-es kivonulása alatt érkeztek Washingtonba olyan táviratok, amelyben vezető iraki politikusok arra figyelmeztették amerikai kollégáikat, hogy ha kivonulnak, a hatalmi vákuumot Irán fogja betölteni. Ryan C. Crocker volt amerikai nagykövet szerint az Egyesült Államok nem engedheti meg magának, hogy az Iszlám Állam legyőzése után ismét kivonuljon Irakból. „Ezzel lényegében szabad kezet adnának Iránnak” – mondta.