Az USA már elérte legfontosabb geopolitikai célját a háborúban; leválasztotta Oroszországot Európáról. Az oroszok is elégedettek lehetnek, hiszen nem buktak bele a villámháborúnak indított, ám végül hosszúra nyúló "különleges hadműveletbe". Ráadásul területeket sem kell visszaadniuk. A két nagyhatalom akár abba is hagyhatná a háborúzást, de mégsem teszik. Kinek játszik a kezére fokozni a vérontás zűrzavarát – teszi fel a kérdést írásában Galló Béla, a XXI. Század Intézet tudományos főmunkatársa.
A szerző szerint azért folytatják a háborút, mert Ukrajna mindkét fél kezében játékszer, amivel még játszanának egy kicsit – és meg is tehetik ezt. És itt jön a képbe a Prigozsin-eset. Vajon a világsajtó miért nem forszíroz egy igencsak kézenfekvő kérdést: Miért szállt fel a gépre Prigozsin, ráadásul csaknem a Wagner egész vezérkarával? Nyilván nem voltak hülyék, és a befuccsolt puccskísérlet után féltették az egyetlen életüket annyira, hogy kellőképp óvatosak legyenek. Merthogy a nemzetközi elemzők "krémje" folyamatosan a Prigozsinék ellen irányuló erőszak eshetőségeiről értekezett. S éppen az érintettek ne számoltak volna ilyenekkel? – veti fel írásában Galló Béla.
És mégis felszálltak. Tudhatták pedig, hogy egy repülő törékeny jószág, fenn a magasban bármi megtörténhet vele. Ennek ellenére beültek a gépbe, előzékenyen kollektív célpontját képezve egy esetleges légi „balesetnek”. Miért? Nyilván megnyugtató információik lehettek arról, hogy menjetek csak bátran, nem történik semmi. De kitől?
Putyinéktól közvetlenül nyilván nem, mert azt úgysem hitték volna el. De akkor kitől? Az ugyanis elég valószínű, hogy úgynevezett „objektív”, rásegítő információk híján Prigozsinék joggal gyanakodhattak. Kinek lehetett érdeke hát, hogy „megnyugtassa” őket?
Prigozsinék esete mind az amerikaiaknak, mind az oroszoknak jól jön: kölcsönösen lehet egymásra mutogatni. Ezekkel akarnátok ti békét?! – összegzi a szerző elemzésében.
