A volt belga miniszterelnök, jelenlegi liberális frakcióvezető 2010 és 2016 között egy offshore céget is működtető cégcsoport, az Exmar-csoport igazgatóságában ült, és mindezért évi 60 ezer eurót (nagyjából 20 millió forintot) kapott. Minderre akkor derült fény, amikor napvilágra kerültek az úgynevezett Paradise-iratok. A 13,4 millió dokumentumot tartalmazó adatbázis 2017. november 5-én jelent meg. A Paradise-iratokat a német Süddeutsche Zeitung napilapnak szivárogtatták ki, majd egy nemzetközi újságíró-közösség dolgozta fel.
A Paradise-iratok a szingapúri Asiaciti Trust vagyonkezelő társaságról és a bermudai Appleby ügyvédi irodáról, továbbá 19 adóparadicsom cégnyilvántartásáról tartalmaznak adatokat, benne gazdag vállalkozók, politikusok, sportolók offshore ügyeivel. Az offshore vállalatok mögé rejtett gazdasági tevékenység önmagában nem illegális, de gyakran az adóelkerülést vagy a pénzmosást szolgálja. A Paradise-iratokból derült ki, hogy az Exmar-csoporton belül működött egy bermudai cég is, nagyon limitált tevékenységgel. Verhofstadtnak igazgatósági tagként tudnia kellett a cégcsoport offshore tevékenységeiről is. Amikor a botrány kirobbant, akkor Verhofstadt szóvivője egy gyenge kabaréba illő szánalmas magyarázattal állt elő: mivel az Exmar a tengerpart melletti olajszállítással is foglalkozik, ezért köthették össze az offshore szót a céggel (az offshore szó szerinti jelentése: parton túli).
Oligarchákkal is kapcsolatot tart
A liberális politikus azonban nemcsak különféle cégekkel, hanem oligarchákkal is kapcsolatot tart, sőt, lobbizik is nekik. Ezek közül az egyik a belga Boël család. Verhofstadt különösen Nicolas Boëllel áll szoros kapcsolatban. Az oligarcha birtokolja a Sofina holdingot, amelynek az érdekeltségébe tartozik a GDF Suez is. A GDF Suez még 2014-ben akarta megszerezni a görögországi Thesszaloniki vízművét. 2015 júliusában Verhofstadt már az Európai Parlamentben követelte Aléxisz Ciprasz görög miniszterelnöktől a privatizációs csomagot. Az értékesítés előtt egy népszavazást is tartottak a városban. A voksoláson 200 ezren mondtak nemet a privatizációra, azonban, mivel Brüsszelt általában nem érdekli, hogy mit akarnak az emberek, beleírta a Görögországgal kötött hitelmegállapodásba, hogy a vízművet el kell adni.
Origo nyomán Magyar Nemzet
A teljes tartalom IDE kattintva érhető el.
