2019. augusztus 17.,
szombat, Jácint napja

Bayer Zsolt: Ukrajna, a nyugatos

Magyar Nemzet

2019. április 26., péntek 06:55

Az ukrán parlament elfogadta a nyelvtörvényt. Igen, AZT a nyelvtörvényt. És igen, AZ az Ukrajna, amelyik állítólag mindent megtesz az EU-hoz közeledésért, a NATO-tagságért, s amelyik ma a Nyugat (farizeusok) dédelgetett kedvence, nem más okból, mint hogy Ukrajnával is revolverezzék Oroszországot.

S hogy felvásárolják termőföldjét, privatizálják ásványi kincseit (földgáz), hogy az amerikai establishment (volt amerikai alelnök kisfia) milliárdokat keressen a megfelelő ukrán állami vállalatok igazgatótanácsaiban.

Ez az a nyelvtörvény, amelynek értelmében ezentúl tilos lesz (A magánbeszélgetéseket kivéve! Milyen megengedők!) bármely, Ukrajnában élő őshonos kisebbség nyelvét használni. Ha valaki megszegi ezt a törvényt, annak jogi következményei lesznek (2019-et írunk!), és a törvény betartását úgynevezett nyelvellenőrök fogják ellenőrizni (Orwell összetépi az 1984 kéziratát).

És akkor most talán eljött az idő, hogy elsősorban a dékások, Gyurcsány nemzetáruló Ferenccel az élen megpróbáljanak belegondolni a következőbe: vasárnap este, egy kiadós határon túli magyarozás, kiváltképp kárpátaljai magyarozás, valamint megfelelő mennyiségű kannás bor elfogyasztása után nyugovóra térnek.

Mély álomba merülnek, aztán arra ébrednek, hogy az 1920-ban átszabott Magyarország sincsen többé. Hogy történt némi változás, a románok eredeti elképzeléseiknek megfelelően megkapták a keleti területeinket egészen a Tiszáig, a szlovákok elfoglalták Balassagyarmatot, és abban a vonalban mindent, egészen a nyugati határszélig, a szerbeké lett a déli megyék többsége, Baranya, Tolna, Somogy, egészen a Balatonig, Magyarország pedig Budapestre, Pest, Szolnok és Fejér megyére korlátozódott.

Valami megmaradt még Bács-Kiskunból is, és mert végtelen a Nyugat nagylelkűsége, némi duzzogás után megtarthatjuk Győr-Moson-Sopront (az osztrákok tiltakoznak emiatt).

1920-ban így is történhetett volna, de az sem sokkal elviselhetőbb, ahogy végül megtörtént. És egy fegyelmezett dékás, Gyurcsány nemzetáruló Ferenc útmutatásait követve (szocialistákkal és liberálisokkal kiegészülve) az 1920-as tragédiát igazságosnak tudja és hiszi. Mármint az utódállamok szempontjából.

A Magyar Nemzet cikkében Bayer Zsolt arról ír: vajon ha most mindez megtörténne ővelük is, vajon mit mondanának? Illetve mégsem vagyok kíváncsi, ugyanis tudom. Gyurcsány nemzetáruló Ferenc és az összes többi lenne az első, akik nagy hangon kijelentenék, mindez teljesen rendben van, és sajtótájékoztatókat tartanának, miszerint teljesen elfogadhatatlan, hogy az eddigi Nógrád, Csongrád, Baranya, Tolna és egyéb megyeiek átjárkálnak hozzánk kórházba.

Az pedig, hogy Orbán állampolgárságot ad nekik, meg útlevelet, meg templomokat és iskolákat épít „azoknak”, s hogy a „magyar adófizetők pénzéből” fizeti a papok, tanítók fizetéseit és támogatja vállalkozásaikat, nos, mindez nem más, mint egy letűnt kor atavisztikus árnyéka, a rettenetes nacionalizmus és fasizmus megnyilvánulása. Hiszen a nemzet már a múlté, éljen az Európai Egyesült Államok.

Tegyük gyorsan hozzá, hogy ilyen nyelvtörvényt még Ceausescu sem merészelt hozni. Ezt ma kizárólag a „nyugatos”, EU-hoz, NATO-hoz közeledő, az ördögi oroszokkal élet-halál harcot vívó Ukrajna merészeli megtenni.

A kárpátaljai magyarokkal pedig majd csak lesz valami. Remény? Csupán egy: a csokoládéhuszár helyére frissen megválasztott Zelenszkij azt ígéri, felül fogja vizsgálni a törvényt. Várjuk, meglátjuk.

Addig is nekünk egy dolgunk marad: mindenben blokkolni az ukránok bármely törekvését. Ha kell, hát a világ ellen. Ugyanis Gyurcsányékra meg a többiekre, no és persze a becstelen Sargentinire most sem számíthatunk.

 (Magyar Nemzet)