A köztársasági elnök fontosnak nevezte, hogy "ezek a református közösségek élők és erősek legyenek, tagjaik pedig boldogan, felemelt fejjel járjanak, és az erdélyi magyarság ismét felemelkedjen".
A 125. zsoltár kezdő versét idézve Sulyok Tamás elmondta, hogy "az ehhez szükséges recept már ismert: akik az Úrban bíznak, olyanok mint a Sion hegye, amely meg nem inog, hanem örökké megáll; és akik az Úrban bíznak, kitartanak minden viharban, bátrak és megingathatatlanok, mint Sion hegye". Hozzátette: ehhez olyan jó pásztorokra is szükség van, akik úgy vezetik a hívőket, hogy azok bízhatnak bennük.
Mint mondta, Kolumbán Vilmos számára nem lesz új és ismeretlen ez a nemes feladat, hiszen elődje, Kató Béla püspök mellett dolgozott, a protestáns teológiai intézet rektoraként pedig mélyrehatóan ismeri a lelkészi hivatás múltbéli tapasztalatait. Kiemelte, hogy az Erdélyi Református Egyházkerület püspökének tevékenysége az egész magyar nemzetre kihat, az erdélyi magyarság jövője ugyanis az egész magyar nemzet számára sorsdöntő.
Ezután felidézte, hogy a helyi magyarság Bethlen Gábor, és Erdély más nagyjainak az építő munkássága révén élhette meg újra és újra a felemelkedés idejét nemzedékről nemzedékre, hiszen ők megingathatatlan intézményeket hoztak létre. Kiemelte ezek közül az erős bástyákként működő református kollégiumokat, "amelyek nemcsak a tudásnak, hanem szellemi hazaként az öntudat, az önbecsülés és a társadalmi felelősségvállalás örökségének az iskolái is voltak".
Az intézmények mellett fontosnak nevezte a gyülekezeteket is, amelyek "a magyarság megújulásának a színterei több mint ezer éve, hiszen a széthúzással szemben ők azok, akik képesek egymásnak és a rászorulóknak segíteni, a megfogyatkozott számú tagokba pedig erőt és életet vinni".
A köztársasági elnök ezután Visky András író Kitelepítés című írását felidézve "a kőkemény helytállás helyének" nevezte Erdélyt, amihez az író református lelkész édesapját állította példaként. A bebörtönzött lelkészt nem törte meg a kommunizmus, mert bízott, és a halál árnyékából, a diktatúra legsötétebb éveit túlélve hazatért családjához, majd újra a szószékről hirdette az igét.
Sulyok Tamás megerősítette, hogy "a magyar nemzet államhatárok felett álló egysége alapértékünk"; ezért fontos feladatnak nevezte "a szülőföldön élő közösségekkel való foglalkozást, és annak keresését, hogyan tudjuk jobbá tenni egymás sorsát, hogy közösségeink megingathatatlanok legyenek"; majd Magyarország nevében azt kívánta Kolumbán Vilmosnak, hogy legyen őrzője és felemelője Erdély reformátusságának, így vezetve a rábízottakat "a remény és az Istenbe vetett bizalom útján".
Forrás: MTI
Fotó: MTI
