A beszélgetés legfontosabb, legerősebb megállapításai:
- Ahogyan az egészet előkészítették, az egy nagyon pontos, precíz, precíz katonai és hírszerzési tervezés volt.
- Nem területet akartak elfoglalni, embereket akartak ölni.
- Azért jöttek, hogy öljenek és meghaljanak.
- Most is, miközben beszélünk, bármikor tüzet nyithat rám valaki.
- Frusztráció, harag és tenni vágyás.
- Imádkozzanak értem, értünk!
Hosszabb ideje nem hallottak az olvasóink, illetve a Harctér nézői felőled. Hogy vagy?
Fáradtan… fáradtan és idegesen. Mintha egy év telt volna el szombat óta, amikor elkezdődött ez az egész.
Számítottatok a támadásra?
Az teljesen nyilvánvaló volt mindenki számára, hogy valamikor be fog következni valami. Azt, hogy ilyen módon és ilyen léptékben, azt senki nem tudta. Borítékolható volt, hogy lesznek próbálkozások, ahogy már voltak a múltban is, de nem hiszem, hogy valaki számított volna arra, hogy ilyen mega-terrorakciót fognak végrehajtani.
Az időzítés miatt lett ekkora léptékű ez a támadás?
Először is volt egy megfigyelési időszak, amit hosszú időn át folytattak.
Megfigyelték, hogy hogyan működik a határvédelem,
és látták, hogy az ünnepek alatt van egy komoly készültség csökkenés, amikor katonák egy része szabadságon van, aki pedig bent van, várja, hogy hazamehessen. Ünnep és sabbath is volt, szerintem ez adta meg a lehetőséget arra, hogy hogy kihasználják azt, hogy kisebb készültség.
Ez azért nem egy szimpla terrorakció volt…
Ahogyan az egészet előkészítették, az
egy nagyon pontos, precíz, precíz katonai és hírszerzési tervezés volt.
Nem tudom, hogy elég világosan fejeztem-e ki magam.
Mi volt az elsődleges célja a támadásnak?
A terror. Nem területet akartak elfoglalni, embereket akartak ölni.
A mód, ahogyan elkövették ezeket a gyilkosságokat, az tatárjárás szintű kegyetlenség. Ez is arra rámutat, hogy
a cél elsősorban lélektani hatás elérése volt: minél nagyobb kárt elérni, minél nagyobb fájdalmat okozni.
A teljes interjút a Mandiner oldalán olvashatják.
