Az Origo beszámolója szerint Wronski az Ukrinform hírügynökségnek tett szerdai nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy „az ügyet jogi és műszaki szempontból is vizsgálják, de eddig nem született döntés”.
Jacek Siewiera, a lengyel államfői hivatal kötelékében működő Nemzetbiztonsági Iroda (BBN) főnöke pedig amellett foglalt állást, hogy megelőző jelleggel kellene megsemmisíteni a NATO-légtér felé közelítő orosz rakétákat.
Eddig nagyon nagy gondunk volt ezzel. Ez a hivatalos előírások, döntéshozatali folyamatok és a békefenntartó államok bizonyos kulturális vonatkozásainak számlájára írható
– mondta Siewiera március végén egy televíziós műsorban.
Egyre közelebb világháborúhoz
A NATO mélyebb ukrajnai beavatkozására, benne csapatok küldésére vonatkozó francia törekvés növekvő elfogadást nyer az európai szövetségesek körében
– erről már Benjamin Haddad, Emmanuel Macron francia elnök Újjászületés (Renaissance) nevű pártjának szóvivője beszélt.
A francia külpolitikai viták egyik vezető hangjának számító Haddad a múlt héten az észtországi Lennart Meri Konferencián beszélt a Newsweeknek arról, hogy
a NATO-nak és az Európai Uniónak „rá kell borítania az asztalt” Vlagyimir Putyin orosz elnökre több mint két év háborút követően.
Macron legutóbbi felvetéseivel – írja az amerikai hetilap – arra törekszik, hogy visszahozza a „stratégiai kétértelműséget” a Nyugat részéről, kibillentve Moszkvát egyensúlyából azzal, hogy nem harci szerepet vállaló NATO-csapatokat telepítene Ukrajnába. A vonatkozó javaslatot ugyan szinte azonnal elutasította az Egyesült Államok, az mégis szerzett néhány támogatót Európában, különösen az orosz határ mentén található államok soraiban
Haddad úgy fogalmazott, hogy
a mélyebb NATO-elkötelezettségre való törekvés, beleértve a csapattelepítést is, „egyértelműen” lendületet kap. „Érdekes volt látni, hogy az első pár napban mindenki azt mondta, hogy Franciaország elszigetelt álláspontjáról van szó
– tette hozzá.
A francia politikus úgy vélekedett, hogy az azóta eltelt időben vezető európai döntéshozók kezdték el támogatni vagy legalábbis nyíltan megvitatni a felvetést. Mint mondta, ezek soraiban van Petr Pavel cseh elnök, Kaja Kallas észt miniszterelnök, Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter és Gabrielius Landsbergis litván külügyi tárcavezető.
„Ez fontos, mert ezek elsővonalbeli országok” – hangsúlyozta Haddad. „Ezek olyan országok, amelyek sokáig bizalmatlanok voltak Párizs, illetve Berlin irányában” – tette hozzá.
Túl sok időt töltünk azzal, hogy eszkaláció miatt aggódunk, miközben Oroszország az, amely elmérgesíti a helyzetet
– hangoztatta a francia politikus, mondván: a nyugati országoknak találékonyabbnak kell lenniük, hogy miként tudják különböző módon segíteni a kijevi vezetést, ideértve szárazföldi csapatok esetleges telepítését is.
„Jelenleg rengeteg ukrán katona állomásozik a Fehéroroszországgal közös határon, elejét veendő egy lehetséges inváziónak északról” – hívta fel a figyelmet Haddad.
„A nyugati csapatokat a határra telepíthetnénk egyfajta drótakadályként, ahogy az a balti államokban és Lengyelországban is van, ezzel felszabadítva ezeket az ukrán erőket, hogy a frontra mehessenek”
– tette hozzá. „Persze mindezt összehangoltan kell csinálni. Egyetlen ország sem tudja ezt önmagában megtenni” – emelte ki Haddad.
Észtország vezetése is arról tárgyal, hogy csapatokat küldjön Ukrajna nyugati részébe, hogy átvegyék az ukrán erőktől a nem közvetlen harci feladatokat. Ezzel lehetőséget adnának Kijevnek, hogy még több saját katonát küldjön a frontra – mondta a Breaking Defense-nek az észt elnök nemzetbiztonsági tanácsadója.
Madis Roll kijelentette, hogy bár Észtország szívesebben tenne meg egy ilyen lépést egy NATO-misszió részeként – „hogy megmutassa az erőt és az elszántságot szélesebb körben” –, de nem zárja ki azt sem, hogy egy kisebb koalíció tagjai legyenek.
Fotó: illusztráció: Shutterstock
