Hosszas viták és két átmeneti év után 2023-tól élesedik az Európai Unió új agrárpolitikája, amely az európai zöldmegállapodás (Green Deal) fenntarthatósági és éghajlati céljaihoz igazodik. Ennek fontos része a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának érdemi csökkenése nemcsak a termelők, de a fogyasztók vállalásain keresztül.
Ez azt jelenti, hogy az uniós támogatásért cserébe a gazdáknak komoly éghajlati követelményeket kell teljesíteniük, közben fogyasztói oldalról csökkenteni kell a pazarlást és vissza kell fogni az előállítás során nagyobb kibocsátással járó termékeket, például a húsfélék fogyasztását.
Az ambiciózus terveket ugyanakkor keresztülhúzhatja az orosz–ukrán háború. A globális élelmezésbiztonság a konfliktus miatt felborult, több térségben tartanak súlyos éhínségtől, amely újabb helyi konfliktusokhoz és a migráció felerősödéséhez vezethet.
Ezért a következő hónapokban komoly vita várható az EU-ban arról, hogy a globális élelmezés érdekében a zöldcélokat átmenetileg háttérbe szorítsa-e a közösség, és inkább a mennyiségi termelés irányába mozduljon az agrárpolitika.
Az ezzel szemben megfogalmazott álláspont szerint ugyanakkor nem lehet tovább halogatni az éghajlatváltozás elleni fellépést. A 38 tagállamot tömörítő OECD legfrissebb jelentésében továbbra is arra ösztönöz, hogy a hozzáférhető élelmiszer-előállítást a klímacélokkal együtt kell megvalósítani.
Az Európai Unióra vonatkozó jelentésében a világszervezet megállapította, hogy
a most záruló EU-s agrárpolitika költségvetésében már jelentős forrásokat különítettek el a mezőgazdaság károsanyag-kibocsátásának csökkentésére, ugyanakkor az elmúlt évtizedben nem javultak a mutatók. Kedvező, hogy 1990 és 2010 között húsz százalékkal csökkent a károsanyag-kibocsátás, 2010 után pedig a stagnálás ellenére nőtt a termelés.
A világszervezet rámutatott, hogy az uniós agrárpolitika az elmúlt évtizedekben kedvező irányba mozdult: csökkent a költségvetési támogatás mértéke, a megmaradt források pedig általában termeléshez kötött támogatásként érkeztek a gazdákhoz. Így érdemi piactorzító ártámogatások a koronavírus-járvány megjelenéséig nem jellemezték az uniós agrárpolitikát.
A Covid–19-járvány ugyanakkor rámutatott arra, hogy az Európai Uniónak nem volt forgatókönyve a katasztrófahelyzetekre. Ezt támasztja alá, hogy a járvány kitörését követően látszólag koncepció nélkül kapott – eltérő mértékű – támogatást több ágazat is, de közösségi szinten is fellazultak a piaci versenyre vonatkozó korlátozások, beleértve az állami támogatás lehetőségét
– állapította meg az OECD. Az orosz–ukrán háború és a konfliktushoz kapcsolódó brutális áremelkedés szintén azt jelzi, továbbra sincs érdemi cselekvési terve a közösségnek. A világszervezet szerint az EU-nak erőteljesebben kellene támogatnia az innovációt, ugyanis csökkenő környezetterhelés mellett csak a modern technológiák képesek garantálni a hozamnövekedést.
A jelenlegi tervek ugyanakkor nem ebbe az irányba mutatnak, így megfelelő technológia nélkül a szigorú éghajlati törekvések egy része felesleges korlátozásokat okozna, és hátrányt a gazdáknak – állapította meg az OECD.
Míg a globális károsanyag-kibocsátás 21 százalékát a mezőgazdaság adja, ez az arány az EU-ban jóval alacsonyabb, 10,5 százalék. Az unió területének negyven százaléka mezőgazdasági terület, amelynek hatvan százaléka szántó. A növénytermesztés aránya nőtt az elmúlt években, jelenleg 57 százalék. A változatlan kibocsátás ellenére az ágazat teljesítménye jelentősen nőtt, az export ötven százalékkal emelkedett.
Magyar Nemzet
