Évtizedek óta kongatom a vészharangot Nagyvárad egyre áldatlanabb helyzete miatt. Az utóbbi évek látványos román térnyerése ráadásul komoly veszélyt jelent a város magyar kulturális múltjára, arculatára is. A történelemhamisítás legújabb formája az „utcai művészet”, más néven „street art” térfeléről támad – egyenesen a település szívében – írja Balázs D. Attila.
Tömény giccs vagy művészet? Megosztják a váradi közvéleményt a Szent László tér környékére javasolt street art alkotások címmel közölt írást nemrég az erdélyi Krónika. Ebből kiderül, hogy divat lett Nagyváradon ez a „művészeti” ág, amely a vandalizmussal kokettáló graffiti határmezsgyéjén mozog. Azt is megtudhatjuk a cikkből, hogy egy román nemzetiségű utcai művész, név szerint Roxana Netea mert nagyot álmodni, és több helyütt már színessé tette a félreesőbb váradi falfelületeket. Ezzel nem is volna különösebb gond, hiszen az ilyenfajta festés sok helyütt ápol és eltakar, és nem is jövedelmez rosszul: a nagyváradi román dominanciájú önkormányzat (mindössze négy választott magyar képviselője van a magyarságnak a testületben!) húszezer eurót már meg is ítélt két ilyen nagyobb mű elkészítésére. Nem csoda, hogy a művészek folytatni akarják tevékenységüket.
Tűzfalfestmény a „multikulti” jegyében
Ez a tenni akarás (?) szülhette annak a hatalmas tűzfalfestménynek a tervét is, amely a város kellős közepén, a hajdani Szent László téren lenne hivatott emléket állítani Nagyvárad legendás magyar építészének, ifjabb Rimanóczy Kálmánnak. A szóban forgó alkotás még csak tervben létezik, de már a helyi román sajtó is felkapta a „multikulti” jegyében.
Ahol Erdélyben a román népelem az elmúlt évtizedek betelepítési hullámai révén megjelent a magyar városokban, ott a magyar térvesztéssel járó román térnyerést a multikulturalitás fogalmával próbálják palástolni.
Persze a nagyváradi turisztikai brosúrák arról mélyen hallgatnak, hogy e multikulturalizmusnak álcázott művelet jegyében üzentek hadat a magyar nyelvnek, a magyar utcaneveknek, szobroknak, tanintézményeknek az elmúlt évtizedek során, s ennek jegyében bontottak le teljes városrészeket, sőt magyar temetőket a betelepítendők új tömbházlakásainak kedvéért, romboltak le templomot, pusztítottak el régészeti leleteket.
De hogy jön ide Rimanóczy? Nos úgy, hogy a szóban forgó graffitin a mester emléke, egyben a helyi magyarság is meg lett sértve. Mind történelmi, mind nemzetiségi szempontból. Mert azon túl, hogy maga a terv súrolja a giccs határát, ráadásul műemléki környezetbe szánnák több száz négyzetméteren, mélyebb problémákat is rejt.
A teljes cikket ITT olvashatják.
