Főhet a feje a kijevi vezetésnek: elég lesz-e a pénz, amit az Európai Unió megad, az 50 milliárd euró a következő négy évre (2024–2027)? Főhet a feje az EU-nak is, hogy mire és hogyan költi el Kijev a pénzt, ami elvben az újjáépítésre fordítandó – írja cikkében a Világgazdaság.
A február eleji rendkívüli csúcsértekezlet meglehetősen ellentmondásosan fogalmazza meg a hatalmas kölcsönsegély felhasználási körét. A 2024-es esztendő kiadásait vélhetően fedezni fogja az 50 milliárd erre az évre jutó, elvben negyedrésze, azaz 12,5 milliárd euró, aminek kétharmada kölcsön, egyharmada vissza nem térítendő segély. Idén talán még az USA-ból is számíthatnak támogatásra, bár az ügy egyelőre elakadt a kongresszusban. De hogyan tovább? Mi lesz, ha 2024 novemberében az amerikai elnökválasztásokon Donald Trump és a republikánusok győznek? Akik több okból is vissza akarják fogni az ukránok segélyezését, mindenekelőtt azért, mert Amerika az esetleges Kínával való összetűzésre, Tajvan további katonai-fegyverszállítási támogatására összpontosít.
Becslések szerint csak az ukrán állam fenntartása havi négy-ötmilliárd euróba kerül, és akkor még nem beszéltünk a védelmi kiadásokról, amelyek 2024-ben elérhetik a 40 milliárd eurót. Moszkva újabb érvet kaphat, hogy folytassa az eddigi, kivéreztetésre alapuló stratégiáját, alacsony intenzitású, befagyott konfliktussá alakítva a háborúskodást, kimerítve Ukrajnát és nyugati támogatóit. A nyugat-európai felhívások mögött – hogy növeljék a haditermelést – elsősorban ma már az a megfontolás rejlik, hogy az ukránok támogatása miatt leapadt nemzeti tartalékokat, hadianyagot pótolják. Ami marad, csak az mehet Ukrajnának.
Moldávia a következő célpont?
Marija Zaharova orosz külügyi szóvivő egészségtelen fantáziálásnak nevezte a NATO és az EU által hangoztatott félelmeket, amelyek szerint Moszkva Ukrajnát leverve majd Nyugat-Európa ellen fordul. Ennél bizonytalanabb jóslást tett Nagy-Britanniában a minap felállított Nemzeti Kockázati Lista (NRR), amely szerint több mint 25 százalék annak az esélye, hogy Oroszország a következő két évben megtámad egy „nem NATO-tag” szövetségest. Elindult a tanakodás, vajon a britek kire gondolhattak, amikor az esetleges áldozatot, a nem NATO-tag szövetségest kipécézték? Moldávia esélyes, amely határos a területéből kihasított, oroszországi katonai ellenőrzés alatt álló Dnyeszter menti Moldáv Köztársasággal.
Fáradt ukránok, fáradt támogatók
Emellett több más probléma is gyötri a Zelenszkij-csapatot. Például a növekvő belső megosztottság. Az ukrán lakosságon – amely a konfliktus növekvő terheit viseli – is egyre inkább érezhető a „háborús fáradtság”, az emberek végre szeretnének nyugodtan élni, összeszedni, amijük még van, és kezdeni valamit azzal, ami maradt.
Ennek kifejeződése a katonai szolgálat elől menekülők számának meredek emelkedése, a történetek a katonakorú férfiak utcán, középületekben való összefogdosásáról. A vezetés körül is sűrűsödnek a problémák. Egyre gyakrabban felvetődik – egyelőre híresztelések formájában –, hogy Zelenszkij elfáradt, már nem boldogul a tornyosuló gondokkal, azaz mennie kéne. Az elnök számára a háború egyetlen lehetséges kimenetele Oroszország teljes katonai veresége, Ukrajna 1991-es területének (amibe a Krím félsziget is beletartozik) visszaszerzése.
Ez a jelen pillanatban irreális cél, feltételezés. Moszkva még a szovjetunióbeli időszakban is úgy tervezte hadseregét, hadiiparát, hogy az felkészült legyen a teljes Nyugattal (NATO) való katonai szembenállásra. Hogy ez ma, 2024-ben is feltételezhetően így van, azt igazolhatja a „gránátéhség”-probléma megoldatlansága. Nem hivatalos források, szakértők szerint az oroszországi nehéztüzérségi gránátgyártási (152, 155 milliméter űrméret) kapacitás a Nyugaténak a másfél-kétszerese is lehet. Azaz Oroszország hosszú távú, stratégiai pozíciói javulnak. Erre utalhat az orosz és a kínai védelmi miniszter közti – egyébként részleteiben ismeretlen tartalmú – üzenetváltás, amely szerint „szorosabbra fűzik a katonai együttműködést”.
Ki irányítja a hadsereget?
Ez Kijevben napirenden tartja a tartós nyugati katonai segítség biztosításának a kérdését is. EU-szinten makacsul újra és újra felvetik az „egy év alatt egymillió tüzérségi gránát” ígéretet, amelyről kiderült, tarthatatlan és alaptalan állítás. Az Európai Bizottság feje szerint alig több, mint a felét tudják teljesíteni márciusig.
A felelőtlen ígérgetéssel megtévesztették, elbizonytalanították az ukrán hadvezetést, amelynek most elég baja van a Zelenszkij–Zaluzsnij-ellentéttel. Ez idő szerint nem tudni, ki irányítja ténylegesen az ukrán haderőt, ami háborús időkben, egy vesztésre hajló helyzetben igen sok kockázatot rejt. Zaluzsnij népszerű, eltávolítása akár kiválthat egy katonai hatalomátvételt is.
Borítókép: Kijev romokban, forrás: Shutterstock
