Hatodszorra fordul elő az 1958-ban megalapított ötödik köztársaság történetében, hogy az elnök az alkotmányban meghatározott jogánál fogva feloszlatja a törvényhozást, és új választást ír ki. Annyi biztos, hogy Macron döntése mindenkit váratlanul ért, még sajátjait, a centrista–liberális Együtt koalíció tagjait is. A döntéshez vezető folyamatba a Le Figaro napilap nyújtott betekintést. Az elnök és belső köre a választás napján, a magas részvételi aránnyal és a tengerentúli területekről érkező lesújtó eredményekkel szembesülve kezdte mérlegelni a feloszlatás lehetőségét. A lap szerint tanácsadói azzal biztatták Macront, hogy ezzel a „radikális és De Gaulle-t idéző” döntéssel a maga javára fordíthatja a politikai válsághelyzetet, zavarba hozhatja az ellenzéki pártokat. Valóban: nehéz elképzelni, mi mozdíthatná el arról a holtpontról a kormányzást, ahová lényegében még 2022-ben került, amikor a törvényhozási választáson a Macront támogató politikai erők csupán relatív többséget szereztek. Bizalmatlansági indítványok sora, a nyugdíjreform ellen szervezett sztrájkok és sokszor erőszakba torkolló, hatalmas tüntetések 2023 elején, a tavaly nyáron a külvárosokban Franciaország-szerte kitörő zavargások, majd a baloldali macronistákat elidegenítő, Marine Le Pen által viszont ideológiai győzelemnek titulált új bevándorlási törvény körül kipattanó krízis – címszavakban így foglalható össze az eltelt két év.
Idén januárban lemondott Élisabeth Borne kormányfő, s a helyét a kormány legnépszerűbb tagja, az oktatási miniszter Gabriel Attal vette át. Főként jobboldalra húzó politikusokra támaszkodva szervezte újra a kabinetet. Új lendületet azonban az ő érkezése sem adott, pláne hogy növekvő eladósodottság, megugró költségvetési hiány és a vártnál lassabb ütemű gazdasági növekedés rontja a kormányzat reputációját. Régóta tudható, hogy Macronék nagy erővel próbálják maguk mellé állítani a Köztársaságiak (LR) párt mérsékelt jobboldali politikusait, kormányfői pozíciót is ajánlottak nekik a támogatásukért cserébe, a posztra kinézett Gérard Larcher szenátusi elnök viszont – korábbi kétértelmű nyilatkozatai után – tavasszal határozottan elvetette ezt a lehetőséget.
A teljes cikk a Mandiner honlapján olvasható.
Fotó: AFP
