Oroszországot világok választják el Magyarországtól, Magyar Péter mégis épp azért fog elbukni, amiért az orosz lázadó is elbukott – írja a Mandiner.
2023. június 23-án Jevgenyij Prigozsin, a Wagner milícia kétes magánéletű és mindaddig az orosz hadvezetéssel kötelékben repülő parancsnoka elfoglalta az orosz Déli Katonai Körzet főparancsnokságát a dél-oroszországi Rosztov-na-Donuban, miután két problémáját nem tűrhette tovább:
egyrészt látványosan nem bírta a búráját Szergej Sojgu hadügyminiszternek és Valerij Geraszimov vezérkari főnöknek, és ami talán ennél is fontosabb – nem kapta meg tőlük lőszerekben kifejezett jussát.
Oroszország akkori első számú belpolitikai ügyében, Bahmut elfoglalásában játszott szerepe országos ismertséget kölcsönzött neki, melynek alapján elhitte: hatalmában áll kikényszeríteni ellenlábasai bukását, és birtokában van az ehhez szükséges politikai képességeknek. Fellázadt. A rendszer fejével, Vlagyimir Putyinnal kapcsolatos pozíciója mindvégig tisztázatlan volt: bár pusztító kritikáival eleinte kizárólag Sojgut és Geraszimovot célozta meg, a lázadás sodrásában már nem túl magabiztos támadásokat intézett a náluk jóval népszerűbb Putyin irányába is.
Hasonlóan tisztázatlan volt a viszonya a Putyin-rendszer elsődleges politikai projektjéhez, az ukrajnai háborúhoz:
míg korábban azt szorgalmazta, hogy Oroszország a háború megnyerésének érdekében változzon néhány évre Észak-Koreává, lázadás közben már úgy fogalmazott, hogy a háborút hazugságokra alapozva indította meg Putyin. Impozáns katonai jelenlétével rég nem látott reményt adott a Putyin-rendszer ellenségeinek, a nemzetközi sajtó az orosz rezsim törékenységéről cikkezett. Végül azonban – a fegyveres erők elenyésző részét leszámítva – lázadását csak olyanok támogatták, akik a Putyin-rendszerrel eleve szembenálltak;
A MAGYAR LIBERÁLIS ÉRTELMISÉGET SIKERÜLT MEGGYŐZNIE, AZ OROSZOKAT ELLENBEN KEVÉSBÉ.
Végül valahol Voronyezs és Moszkva között lázadása nemes egyszerűséggel elfogyott.
2024. március 14-én Magyar Péter, a Magyar Bankholding felügyelőbizottságának és a Volánbusz igazgatóságának kétes magánéletű és mindaddig a NER-rel kötelékben repülő volt tagja pártalapítást és rendszerbuktatást jelentett be a budapesti Andrássy úton, miután két problémáját nem tűrhette tovább:
egyrészt látványosan nem bírta a búráját Rogán Antal Miniszterelnöki Kabinetirodát vezető miniszternek és saját volt feleségének, a vele ellentétben a politika első vonalába bejutni képes Varga Juditnak, és ami talán ennél is fontosabb – világossá vált a számára, hogy a továbbiakban nem fogja megkapni politikai állásokban kifejezett jussát.
Magyarország akkori első számú belpolitikai ügyében, a kegyelmi ügyben játszott szerepe országos ismertséget kölcsönzött neki, melynek alapján elhitte: hatalmában áll kikényszeríteni ellenlábasai bukását, és birtokában van az ehhez szükséges politikai képességeknek. Fellázadt. A rendszer fejével, Orbán Viktorral kapcsolatos pozíciója mindvégig tisztázatlan volt: bár pusztító kritikával eleinte kizárólag Rogánt és Tiborcz Istvánt illette, a lázadás sodrásában már nem túl magabiztos támadásokat intézett a náluk jóval népszerűbb Orbán irányába is. Hasonlóan tisztázatlan volt a viszonya az Orbán-kormány szakpolitikai intézkedéseihez is: míg eleinte arról beszélt, hogy „egyébként jó irányba megy csomó minden az országban”, és a legfontosabb külpolitikai kérdésekben is elismerte a kormány igazát, lázadás közben már lejárt ellenzéki lózungokból állította össze beszédét. Impozáns médiajelenlétével rég nem látott reményt adott az Orbán-rendszer ellenségeinek, a nemzetközi sajtó a Fidesz-kormány törékenységéről cikkezett. Végül azonban – a kegyelmi ügy miatt kiábrándult jobboldali szavazók elenyésző részét leszámítva –
LÁZADÁSÁT CSAK OLYANOK TÁMOGATJÁK MAJD, AKIK AZ ORBÁN-RENDSZERREL ELEVE SZEMBENÁLLTAK;
a magyar liberális értelmiséget sikerült meggyőznie, jobboldali választók széles tömegeit ellenben kevésbé. Végül valahol az EP-választás és az amerikai választás között lázadása nemes egyszerűséggel elfogy majd.
Oroszországot és Magyarországot természetesen világok választják el egymástól,
így Magyar Péter bukott messiásként nem lezuhan majd egy Embraerrel jó sajtónyilvánosan Kuzsenkino fölött, hanem békében és keserűséggel vegyes nyugalomban tölti majd el a budai hegyekben a közélet utáni pályafutásának éveit.
A teljes cikket a Mandiner.hu-n olvashatják.
