Bár hatvan-negyven százalékban román, illetve magyar lakosságú várost a politikai közbeszédeben, a médiában sokszor „frontvárosként” emlegetik, a vasárnapi megméretés napján nyoma sem volt feszültségnek. A távolról ide érkező látogatónak az sem tűnhetett fel, hogy választásokat tartanak a százharminc ezres megyeközpontban. A román szabályozások szerint a szavazást megelőző egy hónapos kampányidőszakban tilos óriásplakátokkal győzködni a polgárokat, a járványhelyzet miatt a tömeges rendezvények is elmaradtak, így csak semmitmondó kis méretű posztereken ismerkedhetett a lakosság a jelöltekkel. A politikai szereplők azért nem hagyták a véletlenre a dolgot. Ha már az utolsó hetekben törvény tiltja az óriásplakátokat, hát korábban helyezték el azokat a tömbházak falaian, az utak mentén. Augusztusban élénkebb kampányhangulata volt Marosvásárhelynek is mint közvetlenül a voksolás előtt.
Sokan arra számítottak, hogy a politikai térben egyes pártok kiélezik a magyar-román szembenállást, nacionalista hangvételű üzenete hangoztatásába kezdenek. Ez végül néhány elhanyagolható kivételt leszámítva nem történt meg. Az egyetlen magyar polgármester-jelölt mellett tizenkét román indult a városvezetői pozícióért az egyfordulós választáson, de Florea immár nem volt közöttük. Az expolgármester megcsappant szavazótáborát, tanácsadója, s jobbkeze, Claudiu Maior célozta meg. Ahogyan Maiornak, úgy a többi jelöltnek sem volt érdeke a magyarellenes hangulatkeltés, hiszen tisztában voltak azzal, hogy magyar szavaztok nélkül nincs győzelmi esélyük. Egy furcsa provokáció azért történt egy nappal a megméretés előtt. Egy falra valakik a Marosvásárhely – a Székely föld (sic!) kapuja feliratot festették. A helyesírási hibán kívül az elkövetők a szöveget két piros-fehér-zöld zászlócskával keretezték, de függőleges formában. A cél nyilvánvalóan a románok felhergelése lett volna. Az felirat kapcsán Soós közösségi oldalán röviden csak annyit jegyzett, meg, hogy a többszörösen is elhibázott felirat azt jelzi, már a szekusok sem a régiek.
Az ősziesen hűvös, de napsütéses időben vasárnap a magyarok és a románok éppúgy kávézgattak a vendéglők teraszain, mint bármelyik hétvégén. Az asztaloknál zajló beszélgetések sem feltétlenül a szavazásról szóltak, s ah mégis, különösebb indulat nélkül folyt a politikai élű társalgás. A marosvásárhelyi magyarok többsége azért tisztában van a mostani – talán soha vissza nem térő – lehetőséggel. Délelőtt hosszú sorok alakultak ki a szavazóhelyek előtt, ami vélhetően inkább a járványhelyzet által megkövetelt intézkedésekkel magyarázhatók, a részvételi arány kora délután ugyanis valamivel kisebb volt, mint négy évvel ezelőtt. Az idős szavazók aránya ötszörösen haladta meg a fiatal szavazók arányát.
Azt ugyanakkor nyilvánvalóan nehéz megállapítani, hogy a magyarok vagy a románok köréből kerül ki az otthonmaradók többsége. Soós Zoltán a reggeli órákban szavazott. – Az elmúlt húsz év legfontosabb napja van ma. A változás napja. Én erre szavaztam, kérem, hogy mindenki tegyen ma Vásárhely győzelméért – fogalmazott a voksolást követően a hatgyermekes családapa. Az szavazóhelyiségek magyar idő szerint 20 óráig vannak nyitva, biztos végeredményre csak éjfél környékén lehet számítani.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség köreiben csalástól is tartanak. Négy évvel ezelőtt meglepően sok érvénytelen szavazat volt, ez is hozzájárult Florea alig több mint ezer voksos sikeréhez Soóssal szemben. Szombaton este néhány óráig szünetelt a közvilágítás a város több részén, számos szavazóhelyiség környékén sem volt áram. Soós Zoltán kampánystábjából arra hívták fel a figyelmet, hogy 2016-ban is hasonló történt a szavazás előtti napon.
